A Zimma Cake megálmodója Tolnai Orsi mesélt nekünk arról, hogyan keveredett a torták, sütik, cupcakek mámoros, édesillatú, varázslatos világába. Fogadjátok szeretettel.
Anya, feleség, testvér, nő, alkotó, hobbista
Ki is vagyok én? Részben már tudom erre a választ. Anya, feleség, testvér, nő, alkotó, hobbista. Sok nőtársamhoz hasonlóan én is már más úton haladok, mint amin fiatalként elindultam. A nagybetűs életbe varrónőként léptem ki, dolgoztam színházban, besegítettem édesanyámnak, aki szintén varrónő volt, de az Ő tehetségéhez én bizony nem értem fel. Csodálatos anya volt, mindent tőle tanultam meg. A szakma szeretetét, a kitartást, az emberséget, a feltétlen szeretetet és azt, hogy a családnál nincs fontosabb. Imádtam a varrást, kreatív és igazán önkifejező munka, sose hittem, hogy lesz bármi, amit még jobban fogok szeretni.Korán, 15 évesen megtaláltam életem szerelmét, akivel most már 27 éve élünk boldogságban és két kamaszlányt nevelünk. A lányok születése alapjaiban változtatott az életünkön, minden másodlagossá vált. A legcsodálatosabb feladat az anyaság és ez sokáig pont elég is volt.
Ahogy cseperedtek a lányok és jöttek a szülinapok
Úgy kezdett mocorogni bennem a vágy, hogy én magam lepjem meg őket házi tortával. Néha igazi katasztrófa lett, a tipikus ronda, de finom, nincs ezen mit szépíteni. Szerencsére megették mindig. Ma sem mutogatom szívesen az akkoriban készült műveket, de valahol mindenki elkezdi. A fordulópontot húgom kérése adta. Egy burkolt tortát szeretett volna kékfestős mintával. Szuper, de azt hogyan kell megcsinálni? Ez volt az első gondolatom. Az internetnek hála szép lassan kezdtem magam beleásni a tortázás világába és egyre többet tudtam meg. A mű elkészült, nem volt rusnya sem, az íze is finom volt. Itt, ennél a tortánál kattant át valami bennem. Olyan erővel rántott magával a cukrászat világa, hogy megdöbbentem. Én varrónő vagyok, nem cukrász. De nem tehettem semmit ellene. Hajtott a vágy, hogy alkossak. Még a varrós korszakomból volt egy fantázia név és nem is volt kérdés, hogy ezt viszem tovább, kicsit átszabva, a tortázáshoz igazítva.
Megszületett a Zimma Cake
Ami a lányaim nevéből lett összefésülve, Emma és Zita. Nagyon hosszú ideig a létező összes piskótát, krémet megcsináltam, tortákat töltöttem éjjel és nappal, különféle burkolási technikákat tanultam. A családomat, barátokat folyton traktáltam, visszajelzéseket kértem. Különféle tanfolyamokra jártam neves cukrászokhoz, hogy tanuljak, fejlődjek. Ez egy darabig ment a maga útján, de többet akartam. Cukrász akartam lenni. Igazi cukrász, bizonyítvánnyal. Beiratkoztam egy okj-s képzésre, mert a gyerekek mellett erre volt lehetőségem, időm, erőm. Csodálatos embereket ismertem meg ott, sokukkal a mai napig is tartjuk a kapcsolatot, figyelünk egymásra. Hatalmas élmény volt újra beülni az iskolapadba, minden percét élveztem a tanulásnak. Igyekeztem jól zsonglőrködni a gyerekek-férj és a háztartás-munka-tanulás között. Néha nem sikerült, de lassan ebbe is beletanultam.
A vizsga után műhelyt kerestünk, mert egyértelmű volt hogy ez azén utam
Ez nem ment egyszerűen és gyorsan, de végül csak sikerült egy pici, de annál aranyosabb helyet találni. Itt még nem kifejezetten csak a tortára koncentráltam, mert szerettem volna egy másik ötletet kipróbálni. Másfél évig rétesezőként működtünk, kézzel készült réteseket, pitéket árultunk. Sajnos a covid minket sem kímélt, de ma már tudom, hogy így kellett lennie. Meg kellett ezt lépnem, különben gyötrődtem volna, mi lett volna ha…Letértem az utamról, de az élet visszarángatott a helyemre. Idén teljesen átalakítottuk a boltom és igazi álomműhely lett belőle. Itt készülnek a torták, sütik, cupcakek, és a Sweet Box, ami a szívem egyik csücske. Itt otthon érzem magam.
Elképesztően szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt, amitől mindig lázba tudok jönni, soha nem nyűg, feltölt, kikapcsol
Nem munka számomra, hanem szenvedély, önkifejezés, önmagamból egy kis darab belesütve a piskótába. Végtelenül hálás vagyok a férjemnek, mert nélküle nem csinálhatnám azt, ami boldoggá tesz. A lányaimnak, akik miatt ez az egész elkezdődött. A családomnak és a barátainknak, akik biztattak, támogattak és eleinte lelkesen, aztán talán már kicsit cukorsokkosan, de tesztelték a tortákat. Megtanultam, hogy merjek bátran hallgatni a belső hangomra. Féltem? Naná, de az a megmagyarázhatatlan erő hajtott, ha akartam volna sem tudok ellenállni. Ott vagyok, ahol lennem kell, azt csinálhatom, ami boldoggá tesz és az alkotásaim másokat is azzá tesznek. A legnagyobb jutalom a boldog kis arcok, az elégedett visszajelzések, hogy vannak olyan gyerekek, felnőttek,vagy komplett családok, akik már évek óta visszatérnek.
Érezni fogod, amikor lépned kell. Nincs minden kőbe vésve, változunk, tanulunk, fejlődünk. Az anyaság átformál és ez így vanjól. Ha mocorog benned, hogy kipróbálnál valami mást, nehabozz, csak lépj egyet előre.
