Sokat halljuk azt a szót, hogy Önkéntes. Lehet, hogy mostanra ez is csak egy „influenszer” divatos, de üres jelző lett?

Az én olvasatomban egyfajta elköteleződés, „valahova tartozás”.
Szerintem, az életed során sok helyzetben és szituációban lehetsz önkéntes, pedig nem is gondolsz rá. Ilyen amikor a gyermeked óvodájában felajánlod a segítséged, vagy ha figyelmet fordítasz egy egyesületre, építesz egy közösséget, amit támogatsz. Az, hogy tudatosan is önkéntes legyél, kell valami belső késztetés, bizonyos „embertípus”, vagy érintettség, de akár fejlődni akarás.
Húszas éveim elején, már középkorú tanult hölgyek társaságában töltöttem az időmet heti egy alkalommal, akik a kisváros hátrányos helyzetű vagy fejlesztésre szoruló gyermekeit támogatták. Például, több mint 20 éve egy nagy csapat Down-szindrómával élő gyereksereget vittek színházba, ami addig senkinek eszébe sem jutott. Vagy a helyi kórház gyermekosztálya számára szerzetek be fontos műszereket. Tanultam tőlük, rengeteget tanultam! Nem csapódtam, nem „pártoltam máshova”, ott abban az időben, azon a helyen segítettem a munkájukat.
Tizenhárom éve felköltöztünk Pestre, és a sok tanulás után a munka fogaskerekében, még ismeretlenül a városban, arra gondoltam, hogy felkeresek egy árvaházat, egyeztetek az igazgatóval, megkérdezem milyen lehetőségek vannak támogatásra, segítségre. A naivitásomat hamar felváltotta a mély szomorúság, hogy mennyire zárt, elavult és koszos-büdös egy rendszer ez. Bevallom, itt tovább léptem, egyedül kevés voltam, egy óriási fa ajtóval szemben.
Az embertípus után pedig elérkeztem/elérkeztünk az érintettséghez – ez volt a váratlan koraszülés, ami végződhetett volna így, úgy aztán meg amúgy. Ezalatt a jó pár év alatt is több hasonló csoporttal találkoztam, a maga szintjén mindenki próbál segíteni, de a komplexitást sehol nem találtam kivéve egy egyesületnél, a Melletted a Helyem Egyesületnél. Itt volt jelen, hogy orvos és az érintett szülő, az ápolónő mind fejlődni szeretne és azt a tudást alkalmazni.
https://www.mellettedahelyem.hu
A több éve működő koraszülött egyesülethez a Melletted a Helyem Egyesülethez elköteleztem magam, talán első körben a „feldolgozás”, a „továbblépés” miatt volt fontos. Aztán jött a sok felfedezés, hogy miben voltam szerencsés, hogy kórház és kórház között óriási különbségek vannak, hogy az ellátás egy korababa számára a további életét mennyire meghatározza.

Jelenleg, az Önkéntes részt kicsit „átdolgoztuk” és újabb érintett szülők találtak meg minket, akik elfogadják az egyesület misszióját, ismerik az alapelveket. Online megbeszéléseket tartunk, tanulunk egymástól és megannyi feladat előtt állunk. 🙂