Évával úgy ismerkedtem meg, hogy a koraszülött világnapja alkalmából szerveztünk közösen egy kampányt a Várkert kávézóban. Nagyon pozitív élmény volt, mivel egy sima messenger üzenetre jött tőle válasz, és megbeszélésre is pikk-pakk tudtunk egyeztetni időpontot. Nagyon nyitott beszélgetés volt, és könnyed. Nem tudom, hogy az ő személyisége is ilyen, vagy valahogy „egymásra tudtunk kapcsolódni”.
Mindig írom Nektek, hogy a legfőbb célom, a Nők/Anyák bemutatásával, hogy lásd, más is ember, más is küzd, elfogad, újít, vagy konkrétan megújul. Meríts erőt, mert ezek a saját szavaik, nem átírt történetek.
Feltettem pár kérdést Évának is, és nagy örömömre válaszolt:
Jó ideje követlek. A beszélgetésünk során is az járt a fejemben, hogy hogy lehetsz ilyen „jó vendéglátós”?
Azt nem tudom, hogy jó vendéglátós vagyok-e, de az biztos hogy én még a régi értékek szerint dolgozom, amit a Soproni Vendéglátó Szakközépiskolában tanítottak nekünk hajdanán. Felszolgálás órán az első lecke az volt, a vendég nem kíváncsi rá, hogy neked rossz napod van – ma is ez az alapelvem.
Alázat, szorgalom – vendégek megbecsülése, illetve mi vagyunk a vendégért és nem fordítva. Több évet töltöttem külföldön Ausztria, Németország, Amerika – mely a látóteremet jócskán bővítette. Sok tapasztalatot szereztem ezekben az években, illetve a látásmódom is megváltozott.
Esetleg vendéglátós családba születtél vagy ez a zsigereidben van?
Nincsenek vendéglátós felmenőim. A véletlen hozta ezt a szakmaválasztást. Az évek alatt kiderült van hozzá talán érzékem.
Látom a folyamatos megújulást, hogy rendezvényeket szervezel, és az is látszik, hogy tudsz bánni az emberekkel
A sok éves rutin és tapasztalat előnyt jelent ebben a szakmában is. A kollégámmal próbálok úgy dolgozni, hogy mindenki azt csinálja, amihez legjobban ért, legtöbb érzéke van. Nagy feladatokat csak úgy lehet sikeresen végrehajtani, ha mindenki a legerősebb pozícióban van. Nem mindegy ki irányít. Azt ki kell hangsúlyozni, hogy csapatmunka áll a sikereink mögött. Büszke vagyok a csapatomra, velük együtt szoktuk a „csatákat” megnyerni. Mindig fontos a visszacsatolás, átbeszélni miben voltunk jók és min kell változtatni. Folyamatos tanulási folyamat.
Kíváncsi lennék, hogy hogy állsz helyt a mindennapjaidban, mint anya, nő, vezető
Amíg kiskorú volt a gyermekem nyilván sokkal nehezebb volt helytállni – hiszen a vendéglátásban nincs szünet. A hétvégén és ünnepnapokon vannak a legtöbben. A család szerepe itt nagyon fontos. Sok segítséget kaptam a nagyszülőktől, amiért hálás vagyok.
Sokan nem gondolják, de nagy állóképesség kell ehhez a szakmához. Ezért fontos szerepe van az életemben a sportnak, rendszeresen jógázok, pilates, aviva, séták a szabadban. Fő alapelvem, hogy munkában nem iszok alkoholt – szerintem sokan itt hibázzák el. Az év nagy részében egészségesen étkezem, többségében magam készítem el. Fegyelmezett életet élek. Amíg lehetett sokat utaztam, ha megint biztonságos lesz ismét tervezek utazgatni a világban. A mozgalmas nyaralásokat szeretem.
Mik a későbbi tervek?
Mindig azt gondolom, hogy ebből a szakmából ki lehet öregedni… úgyhogy ez még nyitott könyv mit kezdek magammal. Egy biztos, hogy a fiatalos lendületet és ötleteket már sokszor tehetséges kollégáimtól kapom. És én ezeket a gondolatokat, ötleteket meghallom és alkalmazom, nyilván nem saját ötletemként alkalmazva.
Ha egyszer Mosonmagyaróváron jársz, ami nem mellesleg a szülőotthonom. Látogass el Éváékhoz, a https://www.facebook.com/varkertkavezo -ba. Csodaszép helyen van, a város szívében, az egyetem mellett. Egyszer valaki megjegyezte, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen környezetbe járhattam egyetemre! Az épület egyike az óvári vár, gyönyörű parkkal. Tavasszal, két előadás között, volt, hogy kiültünk a kávézó teraszára, és csak néztem a környezetet. A nyugtató érzést, még most emlékezés közben is érzem. Nem is tudok mást írni, csak hogy köszönöm!
