Judit munkásságát, szakmai életútját a Nő is vagyok rovatban mutattuk be hónapokkal ezelőtt. Megismerhettük a jógához fűződő kapcsolatát, hogyan jutott el a jógáik, a családjáról is esett szó, 4 csodálatos gyerkőcöt nevelnek. Folyamatosan követem a posztjait, elgondolkodtató, mélyreható, testnek-léleknek egyaránt fontos gondolatokat tartalmaznak, melyek segítenek mélyre ásni, más szemmel látni, hálát adni.
A következőkben Judittal beszélgetünk, olvassátok szeretettel.
PMOm: December 1-én került fel a Mama Manisha csatornádra a gyerekeknek szóló Karácsonyi mese ennek kapcsán ötlött fel bennem, hogy hogyan is készülnek ezek a mesék. Megmondom őszintén, hogy szeretem ahogy a történeteket, ezeket a relaxációs meséket részletesen elmeséled, a hallgató érzi, hogy ott van, látja maga előtt azt a csodavilágot amit teremtesz. Minden meséd nagy hatással van rám, a karácsonyi meséd engem elvarázsolt, csodálatos, ilyenkor decemberben kicsit érzékenyebbek az emberek, fogékonyabbak a varázslatra, keresik és talán könnyebben megtalálják a belső békét, könnyebben csendesitik le az elméjüket. Mesélj nekünk egy kicsit hogyan inspirálódsz, hogyan születnek a mesék?
Judit: Amikor a nagyfiunk megszületett, az első perctől meséltünk. Könyvekből, fejből egyaránt. Meséltünk a napunkról, beszélgettünk róla, és jöttek a gyerekkori történetek. Azokat nagyon szeretik a gyerekek. Nekem meg egészen precíz az adathordozóm, rengeteg emlékem van, amit elmesélhetek nekik. A könyvtárazós napok is lázba tudják hozni a srácokat. Amikor kikölcsönzünk harminc könyvet, és hazaérünk, akkor beáll a csend, és mindenki gőzerővel olvas vagy nézeget. Barnus már 10 hónaposan beiratkozott, és már akkor több mint fél órákat töltött nézegetéssel. Ez egészen elképesztő volt. Azóta a nagyok már tíz és nyolc évesek- több ezer oldalnyi olvasmányélménnyel. Minden este mesélünk, ez nálunk alapvető szükséglet. Aztán egyszer csak jött egy komolyabb, hónapokon át tartó fejből mese. Ebből az elkészült könyv már a nyomdában van. Jövő év elején remélhetőleg már a kezünkben tarthatjuk. Az egész család úgy érzi, hogy ezek a mi történeteink. Mindenki munkája benne van. Ha más nem, a türelmüké és a támogatásuké mindenképpen. És azóta már több meseregény készen van fejben, a következő pedig már szövegben is hamarosan.
De hogy honnan jön? Természetesen a Nagy Meseszövőtől. Tőle kapom a meséket, hogy minél több gyereknek elmeséljem őket, és segítsem őket egészséges, nyugodt és spirituális felnőtté válni. Ez a küldetésem. Róla majd a második könyvünkben fogok részletesen beszámolni. Ha csendben maradok, és jelen vagyok, úgy igazán a most-ban, akkor már önti is rám a történeteket. Ez megtörténik az erdőben, babakocsi-tologatás közben, ha belepuszilok a ragyogó kis hajacskákba, bármikor, amikor közel vagyok a lelkemhez. Néha elő kell kapnom a jegyzetfüzetemet, mert annyira jönnek az ötletek. 🙂
PMOm: Hogy jött a mese a jóga mellé?
Judit: Amikor a jógaoktatói képzésre jártam, akkor tudtam, hogy majd nekem is prezentálnom kell egy relaxációt. Ebben az időben Barnus óvodás volt, és néha annyira kialudta magát az oviban, hogy esténként küzdöttünk a fektetéssel. Nekem csak ilyenkor akadt lehetőségem jógázni, és ő ezt ki is használta. Gyakran aludt el a jóga matracom mellett. Megnyugtatta az az az energia. Egyszer azt mondta, hogy ő is relaxálni szeretne, hogy jobban aludjon. Ekkor született meg a legelső relax mese. Ez a kirándulás a csakramezőkön. Ez még amúgy inkább felnőttes, de Barnusnak nagyon bejött. Aztán az oktató képzésen is elmeséltem, és a felnőttek is szerették. Utána pedig egyszeriben ömleni kezdtek a meseötletek. Főleg akkor, amikor várandós lettem Almácskával. És a Meseszövő ebbe az irányba terelget. A mese és a jóga tehát tökéletes harmóniában vannak egymással.
És hát valljuk be, négy gyerekkel, mindig van egy-egy megoldandó élethelyzet, amihez a legjobb út nem a “százszor megmondtam már”, hanem a játék és/ vagy a mese.
PMOm: Hogyan fogadják a gyerekeid ezeket a meséket?
Judit: Nagyon szeretik! Tudják, hogy ha valamiért nem volt időnk mesélni, akkor még mindig van egy b terv. Ha pedig készen van egy új mese, akkor csak úgy repesztenek este lefeküdni. Regő kb. két perc alatt szokott elaludni. A múltkorában ő is túlaludta magát az oviban, és mondtam, hogy menjen, feküdjön le, hallgathat mesét. Nem különösebben érdekelte. Kicsit csalódott is voltam, hogy őt nem kapták el a történetek. Aztán ezen az estén felmentem, hogy elvegyem mellőle a telefont, mikor végeztem a házimunkával, és még ébren volt. Azt mondta: Anya, bazi jók a meséid, már vagy négyet meghallgattam! – Ekkor jöttem rá, hogy igazából azzal volt a gond, hogy ő még egyet sem hallgatott addig végig. 🙂 Azóta ő is lelkes rajongó. A reggeli ébresztős mesét neki írtam, mert rengeteget kínlódtunk az indulással. Amikor először hallgatták, és eljött az öltözés ideje, mint egy veszett elefántcsorda, úgy rohantak a szekrényekhez. 🙂 Ezek azért megmelengetik a szívemet.
PMOm: Mikor veszed fel, milyen körülmények között, a gyerekek mellett eléggé zsúfoltak lehetnék a napjaid?
Judit: Ez általában úgy történik, mint ahogy mondtam, hogy megvan a mese lényege, az érzése, az Aranymorzsa. Innen kapta a nevét a lovacska. Szóval, ez egy érzés, hogy születőben van egy mese. Aztán napok telnek el úgy, hogy nem tudok leülni írni, így mire oda jutok, akkor egy nagy lélegzetvétellel érkezik a mese. Nincs gondolkozás, szerkesztgetés, csak így kibuggyan. Bár most a karácsonyi mesénél ez nem sikerült, mert Móci nagyon nyugtalanul aludt, és többször is félbe kellett hagynom. Hogy mikor van idő? Amikor Alma alszik egy kicsit délben, vagy elmennek a gyerekek játszótérre Apával, vagy csak egy kicsit szellőzni az udvarra. Este, ha sikerül még ébren maradnom. Minden szabad öt percemben ezzel foglalkozom, és a prioritáslistámon minden más előtt foglal helyett. Tehát nincs szabadidő. Sokszor még a házból sem jutok ki napokig, de úgy érzem, megéri. Nyomtuk a homeschooling-ban házi írás közben, tényleg minden lehetőséget megragadok. Amikor más olvas egy könyvet, megnéz egy filmet, vagy kinek mi a kikapcsolódása, én olyankor írok vagy a videókat szerkesztem. Számomra ez a szolgálat csodálatos.
PMOm: Jellemzően mely korosztálynak szólnak a mesék? Kiket köt le leginkább?
Judit: Úgy vélem, hogy a mese mindenkié. Akár felnőttként is jól eshet mesét hallgatni, de ha meg kell határozni, akkor óvodás kortól serdülőkorig nyugodtan lehet őket hallgatni.
PMOm: Milyen visszajelzéseket kapsz? Kik hallgatnak leginkább?
Judit: Minden üzenetnek nagyon tudok örülni, amikor hálás anyukák nyilatkoznak arról, mennyire egyszerű a meséimmel ágyba dugni a gyerekeket. Igazából hallgatnak még felsős gyerekek is, felnőttek is, de nemrég kaptam egy levelet egy anyukától, akinek a nem egészen két éves kislánya is az egyik mesémmel gyógyult. Persze nem a visszajelzések számítanak, mert ez a mesélhetnék belülről jön, és akkor is ezt tenném, ha nem kapnék ilyen szeretettel teli üzeneteket, de azért igen jól tudnak esni. 🙂
PMOm: Hálásan köszönjük ezt a kellemes beszélgetés, nagyon várjuk a könyvedet és sok sikert kívánunk hozzá!
Juditról itt olvashatsz még:
Juditot az alábbi felületeken tudjátok követni, elérni:
Mama Manisha Yoga Facebook oldala
Mama Manisha Yoga Youtube csatornája
Szerző: Niki
