Kincsem Ágnes a Coffee Education Center tulajdonosának történetét olvashatjátok az alábbiakban, hogyan valósította meg a barista képző tanfolyamait kínáló iskolájukat két kisgyermek mellett, közösen Kiss Dönízzel. Folyamatosan építik a vállalkozásukat, céljuk egyrészt hasznos tudást adni az amatőr kávérajongóknak és a mélyebb tudást igénylő baristáknak, másrészt egy közösségi tér létrehozása ahol hasznos információkat találnak a laikusok és a szakmabeliek is.
Tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász nem, de cukrász, tanár és újságíró szerettem volna lenni gyerekkoromban
Aztán gimi után a Külkereskedelmi Főiskolára jelentkeztem. Szerettem és könnyen is tanultam nyelveket, jól kommunikáltam emberekkel, ezért a nemzetközi kommunikáció szakot végeztem el. Tanultam németül, angolul és kínaiul. Gyakorlatias tudásra és életreszóló barátságokra tettem szert a BGF-en, éppen ezért sohasem bántam meg, hogy végül ott szereztem meg a diplomám. Így nem lett belőlem újságíró, de az írás és kreatívkodás iránti szeretetem nagyjából minden munkahelyemen kiélhettem.
Dolgoztam médiaügynökségnél, PR ügynökségnél, kisebb cégeknél marketing menedzserként
Aztán külföldre szólított az élet, aminek az olasz nyelvtudásom és megannyi más élettapasztalatot köszönhetek. Fantasztikus munkáim voltak kint, többek között az 5 évente megrendezésre kerülő világkiállításon dolgozhattam és egy megújuló energiával foglalkozó cég irodavezetői feladatköre mellett én feleltem a vállalat magyar projektjéért is. Szerencsésnek érzem magam, mert bárhova is mentem karrierem során, kevésszer csináltam végig a klasszikus kiválasztási folyamatot, általában mások ajánlottak be egy-egy pozícióra.
Jelenleg pedig saját cégünk, a Coffee Education Center (barista képzéseket kínáló vállalkozásunk) marketing ügyeit és háttérfeladatait csinálom
Furcsa még saját magamra a „vállalkozó” jelzőt használni, mert eddig távol állt tőlem ez a „magad ura vagy” attitűd, mindig alkalmazott voltam, csakúgy ahogy a szüleim is. Nincs meg bennem a kellő dörzsöltség, ami a vállalkozói léthez kell, de hiszek benne, hogy így is sikerre tudjuk vinni Kiss Döníz trénerrel karöltve a barista tanfolyamokat kínáló iskolánkat. Azt tapasztaljuk a 8 hónapos működésünk során, hogy nagy igény van – még a pandémia alatt is – az ilyesféle igényes programokra, ahol nem csak szórakozol, de hasznos tudást is szerzel. A specialty kávé felfutóban van Magyarországon, egyre több az igényes újhullámos kávézó, ahol már nem csak a kávé minőségére, de az eszközökre és a tálalásra is nagyon adnak. Nekünk két fő célcsoportunk van: az amatőr kávérajongók és azok, akik mélyebb tudást szeretnének és baristaként terveznek dolgozni egy kávézóban. Egy és négynapos barista tanfolyamainkon kívül kétórás kávékóstolóval, latte-art és filter workshoppal várjuk az ínyenceket. Céges csapatépítőket is csinálunk, hiszen a kávé, hasonlóan az ételekhez egy szuper összekötő kapocs, beszélgetési téma emberek között.
Szinte minden nap foglalkozom a céggel
Hiszen én tervezem a marketing és PR megjelenésünket, a social mediát, szerkesztem a weboldalt és én intézem a foglalásokat is. Ez tényleg egy igazi kétszemélyes cég, amiben mindent mi magunk terveztünk Dönízzel a weboldaltól az oktatóterem berendezéséig . Döníz szakmai felkészültségére és barista tudására alapoztuk a cég működési modelljét és ő az, akinek a kedvessége és kávé iránti rajongása tanfolyamaink minden résztvevőjét magával ragadja. Nagyon jó érzés, amikor pozitív és lelkes visszajelzéseket kapunk, sőt tovább ajánlanak minket.
Két kisgyermek mellett varázslat megoldani gyereknevelés – háztartás – munka- kikapcsolódást, de nem lehetetlen
Természetesen nem könnyű két pici gyerek mellett (Nati 3,5 éves, Dalmi 1,5 éves), de az ember egyre hatékonyabban osztja be az idejét és megtanul valahol lavírozni a gyereknevelés – háztartás – munka- kikapcsolódás négyszögben. Nem támogatom az ódivatú felfogást, miszerint a nőnek a tűzhelynél a helye és csak a férfinak van joga karriert építeni. És azzal sem értek egyet, hogy egy nő mindenben teljesítsen szuperül, és oldjon meg mindent egyedül. Ma annyi elvárást támaszt velünk szemben a társadalom, hogy belegondolni is fárasztó!
Nekem anyukám mindig mások igényeit helyezte a sajátjai elé, soha nem foglalkozott magával
30 évesen már osztályvezető volt, a komoly karrierje mellett maszekolt, gyereket nevelt, és minden este főzött. Mindig azt mondta, hogy gyűjti x.y. írónő könyveit és majd ha nyugdíjas lesz, akkor elolvassa. A könyvek még mindig sorban állnak a polcon de sajnos nincs már, aki elolvassa őket. Ebből okulva én más okkal önzőbb vagyok, és pl ha nincs kedvem főzni akkor nem főzök, ha úgy érzem, hogy gyerekek nélküli minőségi időre van szükségem, akkor igyekszem megoldani és elmegyek kikapcsolódni.
Szerencsére egy nagyon megértő férjem van
Aki hasonlóan gondolkodik, mint én, és aki a rengeteg munkája mellett is támogatja az önálló törekvéseimet. Van mögöttem egy biztos háttér és nem szégyellek segítséget kérni, ha szükségem van rá. A nagyobbik lányom már óvodás és szerencsére imád is járni (már amikor épp nincs zárva a covid miatt J ), a kisebbikkel pedig otthon vagyok még. Heti két nap jön baby sitter vigyázni rá, akkor elmegyek otthonról dolgozni és ügyeket intézni. A többi napon pedig varázsolok, mint minden más kisgyerekes anyuka: a lábamon csimpaszkodó, fejemen ugráló, karomon ülő kis koalával is tudok mosni, főzni, gépelni, takarítani, telefonálni.
Az összes eddigi munkám közül a legbüszkébb az anyaként betöltött „pozíciómra” vagyok. Őszintén és tiszta lelkiismerettel merem állítani, hogy ebben nyújtottam eddig a legjobb teljesítményt és alig várom, hogy egy élethosszig élvezhessem ennek a csodálatos munkának a gyümölcs(eit).
Ágiék oldalát itt találhatjátok:
Coffee Education Center Facebook oldala.
