Hogy kezdtem el követni Kittyt?
Egy vers jött velem szemben az egyik közösségi portálon…Korán érkeztem címmel…olvastam, és néztem a kisfiam, mintha Ő szavai lettek volna, nyugtató szavak.
Felkerestem, hogy meséljen magáról, hogy jutott el a „mai Énjéhez”. Ezek pedig az Ő szavai:
Fiatalon lettünk szülők
Én még nem voltam 20 éves, amikor férjhez mentem, a férjem pedig épp elmúlt 18. Neten ismerkedtünk meg, ez egy nagyon vicces sztori, a lényeg, hogy menthetetlenül egymásba gabalyodtunk. Onnantól elválaszthatatlanok voltunk és főiskolára is egy helyre jártunk. Miután fiatalon házasodtunk össze, fiatalon is szerettünk volna szülők lenni, így én nyolc hónapos terhesen államvizsgáztam. Három hét múlva érkezett a nagyfiam, aztán sorban a lányok 2-3 év szünettel. Kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem, marketing és reklámszakember szerettem volna lenni és az újságírás is nagyon érdekelt, még a férjemmel való megismerkedésünk előtt nagyon a karriert favorizáltam, nem volt a hosszútávú terveim között sem a családalapítás, de megfordult egy világ, amikor egymásra találtunk.
Két nyuszi mesék a mi történeteink javarészt
A saját gyermekeimnek kezdtem el írni, kicsi verseket, meséket, ekkor született a Két nyuszi mesék sorozat is egyebek mellett és minden mesét rájuk szabtam, a mi szeretetnyelvünkkel van írva, a Két nyuszi mesék javarészt a mi történeteink, beszélgetéseink az óvodáig és haza vezető utunkon. Egyébként javarészt segítőmesék is. Gyógyítják a gyermeklelket és mankót adnak a szülőknek egyes szituációkban. A kisfiamról mintáztam Fülüt, neki vannak ilyen bársonyos puha fülecskéi, a nyuszikat pedig kicsi koromtól kezdve rajongásig imádom. Fülü mamáját a saját kedvenc gyerekkori plüssömről mintáztam, akihez gyakran beszéltem és mindenféle kalandokba bonyolódtunk együtt.
Hogy születtem
Aztán a férjem lökött (viccesen szólva) a nyilvánosság elé úgymond, mert én nem akartam kiadni a meséket, megvallom, nagyon nem bíztam a sikerükben és sosem volt célom, hogy mesekönyveket írjak, de meggyőzött, mondjuk így. Azóta is ő a fő támaszom és támogatóm. Aztán, ahogy telt az idő, létrehoztam az oldalamat 3 éve. Az első versem, amit publikáltam anya témában, az a Hogy születtem, Édesanya volt, a saját szüléstörténeteimet mesélem el a gyermekeim szavaival, az ő szemszögükből. Én háromszor adtam életet császármetszéssel. Ennek osztatlan sikere lett, akkor kezdtek hozzám áramolni a tömegek, és ezzel együtt a kérések, különböző témák feldolgozására. Egy idő után magam is kutattam témák után és írtam a saját érzelmeimről, történeteimről, vetélésemről, mélypontjaimról, az új testemhez való viszonyomról is pl., és rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Ekkor tudatosult bennem, hogy én erre vagyok hivatott, hogy lelkileg tudjam támogatni az édesanyákat és gyermekeiket, és már az édesapákat is.
Ezerarcú Anya
Így jött létre az Ezerarcú Anya könyvem. Az ebben lévő versek a várakozástól (a szónak abban az értelmében is, amikor valamiért nem fogan meg, nehezen jön a baba és nagyon vágyunk rá) a babaváráson át, a veszteségek, szülés/születéstörténetek, testvérek születése, örökbefogadás, a kicsit más gyermekek nevelése, korababák, stb. egészen az anyaság hullámvölgyei, illetve az anya, mint nő-ig minden témát feldolgoznak. Ezzel párhuzamosan immár az #ezerarcúanya klubban az anyukák lelki gondozása is zajlik, ha lehet ezt mondani, olyan a csoport, mintha 2300 barátnő lenne együtt. A különböző problémákat, témákat alaposan kivesézzük és igyekszünk megoldást találni rájuk együtt, szakembereket ajánlani adott esetben. A legfontosabb, hogy a csoport megértésre és elfogadásra alapul, egy összetartó és szeretetteljes közösség, ahol nincs kioktatás, megjegyzések, csak feltétel nélküli elfogadás, hogy érezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva a problémáinkkal és az érzéseink gyakoribbak és elfogadhatóbbak, mint gondolnánk. Más is küzd ezekkel, csak nem mer róla beszélni… és akkor megnyílnak és kiöntik a szívüket. Ez rengeteget segít lelkileg.
Így tehát azzal, hogy gyermekeim születtek, ráléptem egy olyan útra, amely egy hálás, végtelenül kedves feladat. A meséimen és verseimen keresztül segíthetek másokon. Minden siker egy külön kitüntetés. Ezt mindig is így éltem meg.
Váratlanul jöttem – a megszületett kis lelkek
Rengeteg sikersztori van, amikor együtt sírtunk örömünkben mert sikerült feldolgozni a traumát, vagy egy megfogant életnek, vagy adott esetben a megfogant és megtartott életnek. Az egyik versem után „Váratlanul jöttem” rengeteg levelet kaptam, amiben megköszönték, hogy segítettem dönteni, mert így megtartják a babájukat. Erőt merítettek a versből. Van, hogy ennyi kell, de ez nagyon. Ez persze soktényezős, de életem egyik legnagyobb sikerei ezek a megszületett kis lelkek. Vannak, akik terápia gyanánt használják a verseket a kórházakban, ahol dolgoznak. Ez elképzelhetetlenül sok erőt ad nekem is. Nem tudom, hogy ennek az útnak hol a vége, hiszen még nagyon az elején vagyok, de ami eddig történt mindenképp a folytatásra ösztönöz és arra, hogy ezeknek az édesanyáknak, édesapáknak és gyerekeknek ameddig csak lehet, fogjam a kezét.
Tavaly elnyertem a Kopp-Skrabski-díj közönségdíját
Amit teljes mértékben az összetartó közösségemnek köszönhetek és ezért végtelen hálát érzek. (A szervezet minden évben azt a személyt valamint házaspárt keresi, akik tevékenységük középpontjában a gyerekeket, a családokat tartják, és szaktudásukkal, tevékenységükkel a családok boldogságáért dolgoznak, az élet legkülönbözőbb területein.) Ez egy végtelenül pozitív visszajelzés volt számomra.
A gyereknevelést tekintve pedig, hogy hogy fér össze az írás/illusztrálás és a három gyerek? Én mindig mellettük dolgozom. Ezt már megszoktuk, hogy így van. Nincs kimondottan segítségünk, de úgy rendezkedtünk be, hogy meg tudjunk mindent oldani, mi öten. 🙂
