Az évek során megtapasztaltam, hogy ami elméletben jó lehet, az gyakorlatban nem biztos és a személyre szabott gondoskodás mindig a legjobb választás. Ahogy ugyanaz a kabát sem jó mindenkinek, úgy a kialakított protokollokkal kapcsolatban is rugalmasan kell gondolkodni. Megtalálni, ráérezni arra a kulcsra, amely segítség azoknak, akikkel kapcsolatba kerülök.

Így hát elkezdtem ebben a szellemben dolgozni. De egyedül kevés voltam, ezért mindig hálás maradok annak a maroknyi csapatnak, akik megértették szakmai másságom és lehetőséget biztosítottak, hogy segíthessek másként. Ezen tapasztalásokat pedig viszem tovább

A kórházban rengeteg bizonytalan, kétségbeesett anyukával találkoztam, akiktől gyakran hallottam a következő kérdéseket: „Nővérke, ezt nekem miért nem mondta senki?” Vagy: „Ha én ezt tudtam volna, biztosan másképp csinálom.”

Ez arra sarkalt, hogy már nem csak a kórházban szerettem volna segíteni, hanem a szülést megelőző időszakban is, hogy magabiztosabb és felkészültebb édesanyák érkezzenek a kórházba. De még mindig valami hiányzott.

Rövidesen magam is édesanya lettem, jobban átláttam a „másik oldalt” és bőrömön éreztem azokat a nehézségeket, amivel minden édesanya küzd. A hiányérzet pedig elmúlt, hiszen világossá vált, hogy ez volt az a tapasztalás, ami szükséges volt egy következő szintre kerüléshez. Szakemberből laikus édesanyává kellett válni és ez nagyon nehezen ment.  Amikor ülepedtek a dolgok realizálódott, hogy merre menjek, és milyen eszköztárral segíthetek a friss édesanyáknak.

Harmadszori próbálkozásra megszületett a Dana Stúdió és Szülőklub, ahol felkészítéseket tartok a mai napig várandós párok részére. És igyekszem a tanfolyam után is fogni azoknak a kezét, akik erre igényt tartanak.

Egy időre elköszöntem a kórházi közegtől, de nem örökre. Most szükségem van töltődésre, hogy ne veszítsem el azt a gyermekápolót, aki bennem él.  Amíg ez zajlik, tanulok, hogy egyre jobb nővérré válhassak. Természetesen nem engedtem el a szívügyeimet sem, csak most nem intézményi keretek között próbálok segíteni, hanem a való életben. Ezért megálmodtam egy kampányt, ami azokat az édesanyákat szeretné felkarolni, akik az” átlagtól eltérőek”, akik nem tudják, vagy nem merik elmondani azt, ami bennük zajlik.  Ilyen lehet egy koraszülő, perinatális gyászt átélő, siket édesanya, de olyan is, aki a társadalmi elvárások miatt traumatizálódott.

Mindeközben megtapasztalhattam, hogy én sem vagyok egyedül. Remek szakmai csapat áll a hátam mögött, akik első szóra csatlakoztak és tudásuk legjavával segítik azt, hogy akik ellátogatnak az eseményre, hazavihessenek egy szeletet a legújabb információkból. Kimondhatatlanul hálás vagyok Nekik mindezért. Ahogyan azoknak a támogatóknak is, akik a kampány üzenetét megértve csatlakoztak. Minden támogatásért nagyon hálás vagyok és köszönöm! <3

S, mindeközben várom a visszatérést.

Dana Stúdió és Szülőklub

A Így váltam gyermekápolóvá bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

A Interjú Schill Beáta doktornővel bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Bevallom, imádom a kisfiam, nagyon vágytam is rá, de bizony gyermek/gyermekek érkezésével sok minden megváltozik. A legnagyobb ellenségünk, Anyaként pedig a folyamatos időhiány lesz. A teljesítési vágy, pedig bekebelez…egyszerre szeretnél szép otthont, jól nevelt, okos gyermeket, akivel folyamatosan játszol, megértő szerető feleség…és akkor most hol is vagyok Én? Szeretnék szép hajat, körmöt, ruhát, szép ápolt bőrt.  Ezekkel a belső gondolatokkal kezdtem el szervezni nőnapra, több szakemberrel a nőnapot, mert látom a környezetemen is hogy „elfelejti hogy nőnek születtünk” 😊

Nagyon izgatott voltam, nem tudtam, hogy aki eljön éppen az életében hol tart, mit szeretne

Mi nem átváltoztatunk, hanem „előhívtuk az elfelejtett Nőt”! Színtanácsadóként, Komáromi Mónikával megbeszélték a résztvevők a saját színtípusukat, átnézték a színkártyát, önbizalmat kaptak a tükör előtt a színes kendők segítségével, hogy bizony melyik szín a nyerő. Ezután a kozmetikában jött a smink. Ez egy bensőségesebb környezet, megnyílik mindenki, de közben érzem a feszültséget….(nem tudja ki fog vissza nézni a tükörben, tetszeni fog-e a látvány, és a „megdöbbenéstől hogy foglalkoznak velem”). Jött a hajmosás, bodorítás vagy vágás és beszárítás, amit Menczel Krisztina csinált. Közben falatoztunk, kávéztunk, és Én figyeltem, a mozdulatokat, egy-egy reakciót, hogy nézegeti magát a tükörben a NŐ… közben megváltozott a testtartásuk, a kommunikációjuk, már nem feszültek. Mindezt pedig lezártuk egy kis portré fotózással, amit Niki készített …azt akartam, hogy ez a nap ne csak fejben emlékként legyen meg, hanem akár rossz napon is elő tudja venni a fotót és erőt merítsen belőle. IGEN, EZ IS ÉN VAGYOK!

Jól éreztem magam, és azt a visszajelzést is kaptuk mint szakembertől, mint résztvevő vendégtől, hogy nagyon jó volt.

Most meg is mutatjuk Nektek Melinda előtte-utána fotóit, és a saját szavait, amit írt aznapról:

„Én nagyon jól éreztem magam szombaton. Egy ideje már nem éreztem Magamat a helyemet és a szombati nap egy jó alkalom volt arra,hogy ezen változtassak. A figyelem,a törődés egész idő alatt érezhető volt és a végén a tükörbe nézve elmondhattam igen ez vagyok Én!!!! Én,aki egy kicsit valahol elveszett a szürke hétköznapokban. Minden apró részletre figyeltetek,bele értve a kis finom falatkákat,teát,pezsgőt. Lelket melengető nap volt,amit lehetne többször is megejteni.

Egy kis saját tapasztalatom a szombati nap végére:mint említettem kereskedelemben dolgozom. Aznap kasszába osztottak be. 3 kassza ment,az enyémben álltak a legtöbben,hiába nyomtuk meg a gombot,hogy a többi működő kasszát is vegyék igénybe,senki nem állt át a másik kasszába. Kolleganő megkérdezte,hogy mit csinálok,hogy mindenki hozzám áll? Mondtam neki,hogy itt a hangsúly a mi van rajtamon van most,nem azon,hogy mit csinálok…..

Jó volt magam Nőnek érezni újra.”

Összességében tehát egy kellemes napot töltöttünk el szombaton a stílusos nőnap alkalmából, Mónikával, Krisztivel, Orsival, Nikivel közösen

Sok mindent megtudtunk a stílusról, színekről, amikor a vendégek számára is egyértelművé vált mely színekben vibrál jobban személyiségük, melyek emelik ki igazán a szépségüket, öröm volt látni hogy harmóniába kerültek önmagukkal. Miután a megfelelő kendők eléjük kerültek az arcuk sugárzott, majd egy tökéletes frizura és egy színtípushoz passzoló smink után jöhetett a fotózás, izgalmas volt megtapasztalni a változást, a smink, frizura és egy kis tudatos színvalasztás harmonikussá tette a megjelenésüket és esetenként még egy jó adag magabiztossagot is kaptak. Egy-egy kellemes énidőt jelentő nap testnek és léleknek egyaránt feltöltődés legyen szó egy szépítkezésről, új ruhavásárlásról, egy hatalmas sétáról a tavaszi napsütésben, fontos hogy néhanapján kiszakadjunk a hétköznapokból és kizárólag magunkra figyeljünk.

Szeretettel, Orsi és Niki

A Stílusos Nőnap a PMOM-nál bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Első kérdésem az lenne, hogy amikor a „saját bőrödön” tapasztaltad a „hiányosságokat” akkor döntötted el, hogy Te ezen szeretnél változtatni/segíteni? (hiányosságok alatt értem, pl. hogy a szülő nem látogató, bizonyos berögzött szabályok változtatása stb.)

A korababák ellátáshoz, neveléséhez 16 évvel ezelőtt semmilyen írott „kézikönyv” nem létezett. Nem voltak szülő szervezetek, nem volt olyan weboldal, ami hiteles szakmai információkat nyújtott volna. A kisbabás magazinok egyáltalán nem foglalkoztak a koraszülés témájával, az internet volt az egyetlen hely, ahol információhoz jutottam angolul vagy franciául. Minél tovább keresgéltem, annál világosabb lett, hogy a fiam ellátása még csak meg sem közelítette az amerikai, angol, francia vagy svájci koraszülött-ellátást. A PIC utazás 14 hetében gyakorlatilag semmilyen fizikai kapcsolatom nem volt a fiammal. Naponta kétszer 20 percen keresztül nézegethettem egy műanyag dobozban. Még leírni is abszurd. Engedélyre vártam, hogy láthassam a fiam. 

Minden nap más ápoló látta el azokat a feladatokat, amiket nekem kellett volna szülőként, az édesanyjaként. Belegondolva további abszurditás, hogy egy női klinikán, amelynek a nevébe benne van, hogy a nőkért, anyákért működik, még ma is az a kép fogad, ha belépek, hogy áll az anya összegörnyedve a fájdalmas császár heggel az inkubátor mellett, és még egy szék sem áll a rendelkezésedre, hogy leülhessen akár 2 percre. Én ezt akkor a koraszülés “büntetéseként” éltem meg. Nézed a gyereked, aki előtted szenved egy inkubátorban, küzd az életéért, neked ott egy jaj szavad nem lehet. Ez bizonyos országokban kimeríti a fizikai abúzus fogalmát. Magyarországon viszont még mindig gyakori, hogy senkinek eszébe sem jut az anya fájdalma, lábadozása, segítése.

Ha nem találtam volna társra Dr. Google személyében, nem tudom, hogyan éltem volna meg azt a traumatikus 3 hónapot, amikor a világ a feje tetejére állt

Tagja voltam magyar, francia és amerikai koraszülő csoportoknak is és ahelyett, hogy megismertem volna a fiamat és az édesanyjává váltam volna, szépen lassan neonatológus szakvizsgát is tehettem volna.

Megtanultam olvasni az orvosi tanulmányokat, kikölcsönöztem minden orvosi könyvet a könyvtárból és kutatási adatokba kapaszkodtam, sajnos csak szép lassan értettem meg, hogy azok az adatok teljesen más ellátási körülmények között, teljesen más személyzeti képzettséggel és létszámmal elért eredmények. Akkor még nem tudtam, de ezek a könyvtárban töltött órák, az éjszakánként számítógépbe temetkező órák változtatták meg gyökeresen az életemet.

És amikor azt hiszed, hogy végre vége, fellélegezhetsz, végre nem üres kézzel mész haza a kórházból, mint előtte minden nap 3 hónapon keresztül, rájössz, hogy rettegsz vele egyedül lenni, nem értesz hozzá. Mennyivel „másabb”, mennyivel „kiszolgáltatottabb”, és mennyire egyedül maradsz a problémákkal, mint egy időre született gyermek anyja.

Innen jött az Egyesület alapításának az ötlete, a Family and Infant Neurodevelopmental Education (FINE) képzésért való hosszadalmas lobbizás, a tudományos kutatásokban való részvétel és még sorolhatnám. Sok projekt van mögöttünk, és nem lehetünk elég hálásak azért, hogy folyamatosan beszámolsz illetve önkéntesként részt veszel a megvalósításukban! 

Rengeteget tanulsz, hogy másokat is taníthass, közben az Egyesület dolgait is folyamatosan intézed. Mész előre. Hogy tudsz mindent menedzselni? Honnan a sok energia? ( Kérek belőle Én is 🙂 )

A jó példa, hogy igenis lehet ezt jobban, sokkal humánusabban, sokkal gyerek és szülő centrikusabban csinálni. Ez sokszor még csak nem is pénz, hanem felfogás, szemléletváltás kérdése. Egy-egy üzenet a szülőktől, visszajelzés a nővérektől amikor lelkesen leírják, hogy Livi, sikerült, oldalán fekve pelenkáztam a babát és mennyivel egyszerűbb volt a babának, mosolygott közben. Vagy amikor elsírom magam, mert küldenek a nővérek egy olyan videót, amin kenguruzás közben vesznek vért és a pici baba meg sem rezdül a fájdalomtól, mert szaglássza az anyukája mellét, és az anyja puszilgatja fejét. Hát ilyenek – pedig nem tagadom, sokszor, nagyon sokszor felakartam adni. Sokszor érzem azt, hogy szélmalom harc, de aztán jön egy kép, egy kedves üzenet vagy egy hivatalos levél, és akkor az átlendít ezen a szakadékon.

Szeretnélek megkérni, hogy pontosan írd le „megkapott címeidet”, illetve ezek pontosan mint jelentenek, mert nem vagyok benne biztos, ha valaki olvassa, hogy EFCNI tudja miről van szó

EFCNI európai szülőszervezet szülői tanácsának tagja https://www.efcni.org/organisational-structure-2/parent-advisory-board/

GLANCE – Global Alliance for Newborn Care társalapítója https://www.glance-network.org/about-us/organisational-structure/

a NIDCAP Család Tanácsadó Testület tagja.

EUPATI Fellow https://www.mellettedahelyem.hu/publikaciok/hirek/nagy-livia-az-egyesulet-alelnoke-eupati-fellow-kepzett-paciens-lett

Látom különböző csoportokban, hogy például beír egy újdonsült kétségbeesett koramami, és szoktál a bejegyzés alá írni, vagy segíteni. Ilyenkor, hogy éled meg például ha olvasol valami rossz hírt? Visszarepít az időben? 

Nagyon könnyű “bevonódni” a traumába, ezt meg kellett tanulnom az évek folyamán, hogy nem “eshetek be a kútba a segítségkérő mellé” hanem “létrát kell keresnem, hogy segítsek neki kimászni”. Nyilván a “létra keresés” akkor gyors és hatékony, ha pontosan tudod, hogy min megy keresztül a másik, milyen nehéz helyzetben van és mit érezhet. Ezt (is) tanulni kell és az elmúlt években rengeteg fantasztikus szakember fogta a kezemet, hogy ezt megtanuljam. Mindenképp ki kell emelnem Prof. Zack Boukydist, aki az első mentorom volt és folyamatos szupervízió alatt tartott, de rengeteget köszönhetek Dr. Zelena Andrásnak, aki a Koramentorházak egyik szakembere. Sokszor kellett az artikulálatlan sírásomból kibogarásznia, mit is szeretnék mondani 😀

És azért nem mehetünk el amellett sem, hogy a kisfiad, aki már nem is olyan kicsi, volt koraszülött. Ti most hol tartotok? Iskolába jár, fejlesztésre? 

Ma már hatalmas, nyegle 16 éves kamasz. Mivel halmozottan sérülten jött ki a koraszülésből, ezért 16 éve a mindennapok része a fejlesztés: gyógytorna – Botox kezelés, logopédus, gyógypedagódus és pszichológus dolgozik vele egy speciális iskolában. De ezt mindig elmondom, hogy a legfontosabb, hogy boldog. Vannak barátai, iskolába jár, síel – mozgássérülteknek speciális sífelszereléssel, ugyan bicebóca és “káposzta” – a fogyatékos szótól a hideg ráz és talán megérne egy misét, hogy hogyan és milyen jelzőkkel illessünk egy kihívásokkal élő gyereket és felnőttet – de beszél magyarul anya- és franciául apanyelven. 

Mit üzennél a Női/Anyai olvasóknak, ami számodra is minden nap előre visz, és hajt tovább!

Rengeteg klisét üzenhetnék, de talán a legfontosabb. Jó anya vagy, a TE gyerekednek te vagy a legjobb! 

Az Egyesületről az alábbi felületeken tájékozódhatsz:

Melletted a Helyem Egyesület Facebook oldala

Melletted a Helyem Egyesület weboldala

A Beszélgetés a Melletted a Helyem Egyesület vezetőjével, Nagy Líviával bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

A Rooms And Stories – Minden szobának története van bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Mindig írom Nektek, hogy a legfőbb célom, a Nők/Anyák bemutatásával, hogy lásd, más is ember, más is küzd, elfogad, újít, vagy konkrétan megújul. Meríts erőt, mert ezek a saját szavaik, nem átírt történetek.

Feltettem pár kérdést Évának is, és nagy örömömre válaszolt:

Jó ideje követlek. A beszélgetésünk során is az járt a fejemben, hogy hogy lehetsz ilyen  „jó vendéglátós”? 

Azt nem tudom, hogy jó vendéglátós vagyok-e, de az biztos hogy én még a régi értékek szerint dolgozom, amit a Soproni Vendéglátó Szakközépiskolában tanítottak nekünk hajdanán. Felszolgálás órán az első lecke az volt, a vendég nem kíváncsi rá, hogy neked rossz napod van – ma is ez az alapelvem.

Alázat, szorgalom – vendégek megbecsülése, illetve mi vagyunk a vendégért és nem fordítva. Több évet töltöttem külföldön Ausztria, Németország, Amerika – mely a látóteremet jócskán bővítette. Sok tapasztalatot szereztem ezekben az években, illetve a látásmódom is megváltozott. 

Esetleg vendéglátós családba születtél vagy ez a zsigereidben van? 

Nincsenek vendéglátós felmenőim. A véletlen hozta ezt a szakmaválasztást. Az évek alatt kiderült van hozzá talán érzékem.

Látom a folyamatos megújulást, hogy rendezvényeket szervezel, és az is látszik, hogy tudsz bánni az emberekkel

A sok éves rutin és tapasztalat előnyt jelent ebben a szakmában is.  A kollégámmal próbálok úgy dolgozni, hogy mindenki azt csinálja, amihez legjobban ért, legtöbb érzéke van. Nagy feladatokat csak úgy lehet sikeresen végrehajtani, ha mindenki a legerősebb pozícióban van. Nem mindegy ki irányít.  Azt ki kell hangsúlyozni, hogy csapatmunka áll a sikereink mögött. Büszke vagyok a csapatomra, velük együtt szoktuk a „csatákat” megnyerni. Mindig fontos a visszacsatolás, átbeszélni miben voltunk jók és min kell változtatni. Folyamatos tanulási folyamat.

Kíváncsi lennék, hogy hogy állsz helyt a mindennapjaidban, mint anya, nő, vezető

Amíg kiskorú volt a gyermekem nyilván sokkal nehezebb volt helytállni – hiszen a vendéglátásban nincs szünet. A hétvégén és ünnepnapokon vannak a legtöbben. A család szerepe itt nagyon fontos. Sok segítséget kaptam a nagyszülőktől, amiért hálás vagyok.

Sokan nem gondolják, de nagy állóképesség kell ehhez a szakmához. Ezért fontos szerepe van az életemben a sportnak, rendszeresen jógázok, pilates, aviva, séták a szabadban. Fő alapelvem, hogy munkában nem iszok alkoholt – szerintem sokan itt hibázzák el. Az év nagy részében egészségesen étkezem, többségében magam készítem el. Fegyelmezett életet élek. Amíg lehetett sokat utaztam, ha megint biztonságos lesz ismét tervezek utazgatni a világban. A mozgalmas nyaralásokat szeretem.

Mik a későbbi tervek? 

Mindig azt gondolom, hogy ebből a szakmából ki lehet öregedni… úgyhogy ez még nyitott könyv mit kezdek magammal. Egy biztos, hogy a fiatalos lendületet és ötleteket már sokszor tehetséges kollégáimtól kapom. És én ezeket a gondolatokat, ötleteket meghallom és alkalmazom, nyilván nem saját ötletemként alkalmazva.

Ha egyszer Mosonmagyaróváron jársz, ami nem mellesleg a szülőotthonom. Látogass el Éváékhoz, a https://www.facebook.com/varkertkavezo -ba. Csodaszép helyen van, a város szívében, az egyetem mellett. Egyszer valaki megjegyezte, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen környezetbe járhattam egyetemre! Az épület egyike az óvári vár, gyönyörű parkkal. Tavasszal, két előadás között, volt, hogy kiültünk a kávézó teraszára, és csak néztem a környezetet. A nyugtató érzést, még most emlékezés közben is érzem. Nem is tudok mást írni, csak hogy köszönöm!

Várkert Kávézó Facebook Oldala

A Beszélgetés Kettinger Évával, a Várkert Kávézó egyik tulajdonosával bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

 Megtanultam, hogy mindig nekem kell okosabbnak, türelmesebbnek lennem, és hogy a szeretet csodákra képes. A felelősség, a hosszútávú gondolkodás is így alakult ki bennem, hiszen tudtam, ha a szüleim már nem lesznek, akkor nekem kell gondoskodnom a beteg testvéremről egy életen át. A pszichológiai érzékem, a toleranciám és a lelki ellenállóképességem is vélhetően emiatt fejlődött, finomult az évek során. Szerettem volna mindig megfelelni, jókislány lenni, hogy legalább velem ne legyen baj. Így jól tanultam, és mivel imádtam a matematikát, valahogy elsodródtam a közgazdász pálya felé, ahol kitűnő diplomával végeztem, és elemző közgazdászként dolgoztam. A férjem 16 éves korom óta mellettem van, idén ünnepeljük a 40. együtt töltött évünket. Kivételes kapcsolat a miénk, tényleg jóban-rosszban számíthatunk egymásra. Hiszem, hogy ez a hosszútávú boldogság, jóllét és egészség titka.

Két fiúnk született, és mire a gyerekek iskolás korúak lettek, kb. 33 éves koromban -krisztusi kor- rám tört az érzés, hogy nem vagyok a helyemen

Nem okozott örömet a munkám, bármennyire is sikeres voltam, azt éreztem, hogy váltanom kell. Hála a támogató családi háttérnek, grafológusnak tanultam, hogy végre azt végezhessem, amire születtem, a segítésre. A közgazdász vénám miatt a munkahelyi grafológia lett a szakterületem, ahol egy idő után újra azt vettem észre, hogy hiába jól keresek, hiába elismerik a munkámat, elveszik a lehetőség, hogy segítsek azokon az embereken, akiknek az írásában ott rejlik a segélykiáltás, és én tudnék nekik segíteni, de most nem ez a feladat.

Sosem késő váltani!

Egyre csak haladtam az önismereti tanulás útján, rájöttem, hogy semmi sem fontos annyira, mint az, hogy a helyemen legyek, azért keljek fel minden nap, amit imádok, amiben a legjobb vagyok, ami örömet okoz, és ez a segítés, az egészséges életmódra, az egészséges testmozgásra való nevelés! Így képeztem át magam edzőnek, elhatároztam, hogy csak olyan sportokat fogok oktatni, ami az egészség megtartását, helyrehozatalát segíti, miközben a nők megtartják a nőiességüket.

17 év edzői pályafutásom eredményeképpen 16 féle óratípust tanítok, amiből 8 saját fejlesztésű, nagy részüket a vírushelyzet óta online is lehet végezni

Fit-ball tréner, Pilates oktató, jógaoktató, aerial jóga oktató, fasciatréner, arctorna tréner és Aviva Módszer oktató vagyok. Mindegyik oktatott sportomat imádom, hiszen itt tényleg segíthetek, és az eredmény azonnali, elmúlik a derék- és hátfájás, leszaladnak könnyedén a kilók, kisimulnak a ráncok, kialakul a fittség, az energikusság…

Aviva Módszer hatalmas segítség a családok számára

De talán a legnagyobb boldogságot az Aviva Módszer oktatása során tudom adni a családoknak, hiszen itt a hormonháztartás normalizálása történik, rendeződik a ciklus, megszűnik az inzulinrezisztencia, a PCO(S), az endometriózis, eltűnnek a ciszták, a miómák, normalizálódik a pajzsmirigyműködés, és legfőképpen számtalan Aviva baba születik a Módszer segítségével olyan pároknál is, akik az orvostudomány mai állása szerint meddők.

Végtelenül büszke vagyok arra, hogy -csak az én általam megtartott tanfolyamok részvevői körében- 1100-nál is több baba született az Aviva Módszer hatására! Az edzői pályafutásom elején tornatermeket bérelve tartottam az óráimat, de ahogy egyre nőtt az oktatott sportjaim száma, egyre jobban bővült a vendégköröm, szükséges volt egy saját terem kialakítása. Így hoztuk létre a Sziluett Mozgásstúdiót, ami egy igazi ékszerdoboz, ahol kényelmesen elférnek a Pilates gépeim is, hiszen az egyik szakterületem a Reformer. Ezekre a gépekre dolgoztam ki olyan óratípusokat a pandémia alatt, ami -megtartva a nőiességet- a leghatékonyabb az erőépítésben, a nyújtásban, az állóképesség fejlesztésében, és amelyeket túlsúllyal, ízületi problémákkal is lehet eredményesen végezni.

Kifejlesztettem egy olyan arcfiatalító technikát, ami napi 7 percet vesz igénybe, napi rutinba illeszthető, és a hatása azonnali

A módszerem hatékonyságát az adja, hogy minden nap egy-egy arctájon dolgozva hatunk a vérkeringés, a nyirokkeringés serkentésére, trenírozzuk a bőr alatt található fasciaréteget, fejlesztjük az arc izmait, és reflexpontokon keresztül is stimulálunk, s közben az intim terültek izmai is munkára vannak fogva. A legújabb “gyermekem” pedig az az életmódváltó program, ami február elsején indul. Merőben más, mint minden eddigi ilyen jellegű próbálkozás, azok buktatóit kiküszöbölve ez hosszútávú, egy éves program, holisztikus szemléletű, magában foglalja a táplálkozás, a testmozgás, az alvásminőség, a pihenés, feltöltődés, méregtelenítés és a légzés megreformálását is. Az Aviva Módszer oktatói tapasztalataimat kamatoztatva középpontba helyeztem a hormonrendszer mindenre kiterjedő hatásait, hiszen ezek nélkül nem lehet sikeres egy életmódváltás. Azért tart egy évig, mert 52 héten át, minden héten egy-egy újabb kis változtatást szokássá téve építjük fel stresszmentesen az egészségünket. Minden héten a javasolt változást elmagyarázom, hogy miért kell kicserélni az életünk puzzle-jában, és helyette milyen új darabot illesztünk be, és annak milyen egészségjavító hatása lesz. Ez nem egy fogyókúra, itt a cél az egészség, a fogyás, formálódás, a kívánt kinézet elérése “csak” mellékhatás!

Olyan családba születtem, ahol megtanultam az alázatot, az odafigyelést, a segítő hozzáállást, a férjem és a két fiúnk mindenben támogat, és meghozhattam azt a döntést, hogy semmi nem lehet annyira fontos, mint hogy azt csinálhassam, amire születtem! A teherbírásom, a maximalizmusom miatt az élet úgy hozta, hogy egyedül dolgozom a stúdióban, természetesen egy nagyon jó csapat áll mögöttem, aminek tagjai az asszisztensi, a marketinges és a grafikai, informatikai munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy én teljes kapacitásommal a szerelmemnek, a tanításnak élhessek!

Gyakran kérdezik tőlem, hogy mi a sikerem titka

Sajnos erre nem tudom a választ. Amit viszont biztosan tudok, hogy mindig hittem magamban, hittem abban, hogy a kitartó munka, a pozitív hozzáállás meghozza a gyümölcsét. Semmilyen kifogás nem állja meg a helyét, ha azt érezzük, hogy nem a helyünkön vagyunk! Így 56. életévemben azt is elmondhatom, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy megengedjük magunknak azt, hogy nap végén ne megelégedettséggel hajtsuk a fejünket nyugovóra! Hitvallásom, hogy minden, amit ma megteszünk az egészségünk érdekében, az hozzájárul minden holnapunk jobbá tételéhez!

Látogass el a Sziluett Mozgásstúdió oldalaira és ismerd meg még jobban Ágit!

Sziluett Mozgásstúdió Facebook oldala

Sziluett Mozgásstúdió honlapja

A Sziluett Mozgásstúdió Ágival – “Nőnek lenni jó!” bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

A következőkben Judittal beszélgetünk, olvassátok szeretettel.

PMOm: December 1-én került fel a Mama Manisha csatornádra a gyerekeknek szóló Karácsonyi mese ennek kapcsán ötlött fel bennem, hogy hogyan is készülnek ezek a mesék. Megmondom őszintén, hogy szeretem ahogy a történeteket, ezeket a relaxációs meséket részletesen elmeséled, a hallgató érzi, hogy ott van, látja maga előtt  azt a csodavilágot amit teremtesz. Minden meséd nagy hatással van rám, a karácsonyi meséd engem elvarázsolt, csodálatos, ilyenkor decemberben kicsit érzékenyebbek az emberek, fogékonyabbak a varázslatra, keresik és talán könnyebben megtalálják a belső békét, könnyebben csendesitik le az elméjüket. Mesélj nekünk egy kicsit hogyan inspirálódsz, hogyan születnek a mesék?  

Judit: Amikor a nagyfiunk megszületett, az első perctől meséltünk. Könyvekből, fejből egyaránt. Meséltünk a napunkról, beszélgettünk róla, és jöttek a gyerekkori történetek. Azokat nagyon szeretik a gyerekek. Nekem meg egészen precíz az adathordozóm, rengeteg emlékem van, amit elmesélhetek nekik. A könyvtárazós napok is lázba tudják hozni a srácokat. Amikor kikölcsönzünk harminc könyvet, és hazaérünk, akkor beáll a csend, és mindenki gőzerővel olvas vagy nézeget. Barnus már 10 hónaposan beiratkozott, és már akkor több mint fél órákat töltött nézegetéssel. Ez egészen elképesztő volt. Azóta a nagyok már tíz és nyolc évesek- több ezer oldalnyi olvasmányélménnyel. Minden este mesélünk, ez nálunk alapvető szükséglet. Aztán egyszer csak jött egy komolyabb, hónapokon át tartó fejből mese. Ebből az elkészült könyv már a nyomdában van. Jövő év elején remélhetőleg már a kezünkben tarthatjuk. Az egész család úgy érzi, hogy ezek a mi történeteink. Mindenki munkája benne van. Ha más nem, a türelmüké és a támogatásuké mindenképpen. És azóta már több meseregény készen van fejben, a következő pedig már szövegben is hamarosan. 

De hogy honnan jön? Természetesen a Nagy Meseszövőtől. Tőle kapom a meséket, hogy minél több gyereknek elmeséljem őket, és segítsem őket egészséges, nyugodt és spirituális felnőtté válni. Ez a küldetésem. Róla majd a második könyvünkben fogok részletesen beszámolni.  Ha csendben maradok, és jelen vagyok, úgy igazán a most-ban, akkor már önti is rám a történeteket. Ez megtörténik az erdőben, babakocsi-tologatás közben, ha belepuszilok a ragyogó kis hajacskákba, bármikor, amikor közel vagyok a lelkemhez. Néha elő kell kapnom a jegyzetfüzetemet, mert annyira jönnek az ötletek. 🙂 

PMOm: Hogy jött a mese a jóga mellé?

Judit: Amikor a jógaoktatói képzésre jártam, akkor tudtam, hogy majd nekem is prezentálnom kell egy relaxációt. Ebben az időben Barnus óvodás volt, és néha annyira kialudta magát az oviban, hogy esténként küzdöttünk a fektetéssel. Nekem csak ilyenkor akadt lehetőségem jógázni, és ő ezt ki is használta. Gyakran aludt el a jóga matracom mellett. Megnyugtatta az az az energia. Egyszer azt mondta, hogy ő is relaxálni szeretne, hogy jobban aludjon. Ekkor született meg a legelső relax mese. Ez a kirándulás a csakramezőkön. Ez még amúgy inkább felnőttes, de Barnusnak nagyon bejött. Aztán az oktató képzésen is elmeséltem, és a felnőttek is szerették. Utána pedig egyszeriben ömleni kezdtek a meseötletek. Főleg akkor, amikor várandós lettem Almácskával. És a Meseszövő ebbe az irányba terelget. A mese és a jóga tehát tökéletes harmóniában vannak egymással. 

És hát valljuk be, négy gyerekkel, mindig van egy-egy megoldandó élethelyzet, amihez a legjobb út nem a “százszor megmondtam már”, hanem a játék és/ vagy a mese. 

PMOm: Hogyan fogadják a gyerekeid ezeket a meséket?

Judit: Nagyon szeretik! Tudják, hogy ha valamiért nem volt időnk mesélni, akkor még mindig van egy b terv. Ha pedig készen van egy új mese, akkor csak úgy repesztenek este lefeküdni. Regő kb. két perc alatt szokott elaludni. A múltkorában ő is túlaludta magát az oviban, és mondtam, hogy menjen, feküdjön le, hallgathat mesét. Nem különösebben érdekelte. Kicsit csalódott is voltam, hogy őt nem kapták el a történetek. Aztán ezen az estén felmentem, hogy elvegyem mellőle a telefont, mikor végeztem a házimunkával,  és még ébren volt. Azt mondta: Anya, bazi jók a meséid, már vagy négyet meghallgattam! – Ekkor jöttem rá, hogy igazából azzal volt a gond, hogy ő még egyet sem hallgatott addig végig. 🙂 Azóta ő is lelkes rajongó. A reggeli ébresztős mesét neki írtam, mert rengeteget kínlódtunk az indulással. Amikor először hallgatták, és eljött az öltözés ideje, mint egy veszett elefántcsorda, úgy rohantak a szekrényekhez. 🙂 Ezek azért megmelengetik a szívemet. 

PMOm: Mikor veszed fel, milyen körülmények között, a gyerekek mellett eléggé zsúfoltak lehetnék a napjaid?

Judit: Ez általában úgy történik, mint ahogy mondtam, hogy megvan a mese lényege, az érzése, az Aranymorzsa. Innen kapta a nevét a lovacska. Szóval, ez egy érzés, hogy születőben van egy mese. Aztán napok telnek el úgy, hogy nem tudok leülni írni, így mire oda jutok, akkor egy nagy lélegzetvétellel érkezik a mese. Nincs gondolkozás, szerkesztgetés, csak így kibuggyan. Bár most a karácsonyi mesénél ez nem sikerült, mert Móci nagyon nyugtalanul aludt, és többször is félbe kellett hagynom. Hogy mikor van idő? Amikor Alma alszik egy kicsit délben, vagy elmennek a gyerekek játszótérre Apával, vagy csak egy kicsit szellőzni az udvarra. Este, ha sikerül még ébren maradnom. Minden szabad öt percemben ezzel foglalkozom, és a prioritáslistámon minden más előtt foglal helyett. Tehát nincs szabadidő. Sokszor még a házból sem jutok ki napokig, de úgy érzem, megéri. Nyomtuk a homeschooling-ban házi írás közben, tényleg minden lehetőséget megragadok. Amikor más olvas egy könyvet, megnéz egy filmet, vagy kinek mi a kikapcsolódása, én olyankor írok vagy a videókat szerkesztem. Számomra ez a szolgálat csodálatos. 

PMOm: Jellemzően mely korosztálynak szólnak a mesék? Kiket köt le leginkább?

Judit: Úgy vélem, hogy a mese mindenkié. Akár felnőttként is jól eshet mesét hallgatni, de ha meg kell határozni, akkor óvodás kortól serdülőkorig nyugodtan lehet őket hallgatni. 

PMOm: Milyen visszajelzéseket kapsz? Kik hallgatnak leginkább?

Judit: Minden üzenetnek nagyon tudok örülni, amikor hálás anyukák nyilatkoznak arról, mennyire egyszerű a meséimmel ágyba dugni a gyerekeket. Igazából hallgatnak még felsős gyerekek is, felnőttek is, de nemrég kaptam egy levelet egy anyukától, akinek a nem egészen két éves kislánya is az egyik mesémmel gyógyult. Persze nem a visszajelzések számítanak, mert ez a mesélhetnék belülről jön, és akkor is ezt tenném, ha nem kapnék ilyen szeretettel teli üzeneteket, de azért igen jól tudnak esni. 🙂

PMOm: Hálásan köszönjük ezt a kellemes beszélgetés, nagyon várjuk a könyvedet és sok sikert kívánunk hozzá!

Juditról itt olvashatsz még:

Juditot az alábbi felületeken tudjátok követni, elérni:

Mama Manisha Yoga Facebook oldala

Mama Manisha Yoga Youtube csatornája

Szerző: Niki

A Karácsonyi relaxációs mese – nemcsak gyerekeknek! bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Sziasztok! Ha 1-2 mondatban kellene bemutatnom magam, akkor főállású anya és a LOLkashop megálmodója, tulajdonosa vagyok. Én látom el a LOLkashop ügyvezetői, marketing, grafikai és pénzügyi teendőit. Nincs nap új kihívás és új ötletelés nélkül. Na de hogyan is kezdődött mindez? 

Lolkashop – egyenszett a család minden tagjának

Lassan már 10 éve, hogy férjemmel saját vállalkozásokban pörgetjük a mindennapokat. Először együtt kezdtünk pólózni a LOLmarkt webshopon, innen is jött az ötlet, hogy legyen egy külön webshopunk, kimondottan babáknak és kismamáknak is, így megszületett a LOLkashop, mint a LOLmarkt kistesó webshop gondolata. A LOLkashop sikereihez nagyban hozzájárul, hogy a webshopok fejlesztése mellett kialakult saját szitaműhelyünk, továbbá a legújabb nyomtatási technikákkal folyamatosan fejlődik polgári központunk gépparkja is. Ahogy Zsolti fejlődött a vállalkozásával, úgy én is haladtam előre a saját online áruházammal, persze csak a saját tempómban, hiszen közben született 2 csodaszép gyermekem, Regőci (2015.) és Jankuci (2018.).

Anya vállalkozik, akkor az egész család vállalkozik

Háztartás, kisbaba, kisgyerek család, anya feleség, nő, hozzátáplálás, pelenkázás, szobatisztaság, költözés, felújítás… és közben persze LOLkashop.  Na de ezt nem is kell egy másik anyának részletezni. Egy biztos, ha anya vállalkozik, akkor az egész család vállalkozik, na ez így volt nálunk is. Szépen lassan bővült a LOLkashop kínálatunk, így a sajátmárkás babaruhák mellett megjelentek a családi egyenszettek, babaváró csomagok, tütük, ovis zsákok. A központünkban a LOLkashop egy külön varrodával és gyártó műhellyel is rendelkezik.

Az új webshoppal új célcsoportnak gyártunk – Ovisvagyok.hu

Anyaként nem egyszerű vállalkozni/dolgozni, főleg a mostani járvány helyzetben, hiszen ha a gyerekek egyet köhintenek, már itthon is kell lenni velük akár 1-2 hetet is. A gyerekekkel van hogy együtt dolgozunk és jó kis program a műhelylátogatás is. LOLka fotózás sincs a gyerkőcök nélkül. Sokszor egy új termék ötletét, 1-1 inspirációt a  gyerekekből nyerem. Mostanra a LOLkashop teljesen összefonódik velünk, a részünk lett.

Idén sikerült elindítanom az Ovisvagyok.hu webáruházat, így a babaruhák mellett már újabb célcsoportnak, a kis ovisoknak is tudunk célzottan termékeket gyártani.

Ha neked is kisbabád vagy óvodás korú gyermeked van, vagy épp babalátogatóba készülsz, feltétlenül látogass el az oldalunkra:

www.LOLkashop.hu – Stílus. Cukiság. LOLka.

avagy legújabb webshopunkra a már nagyobbaknak:

www.ovisvagyok.hu – Cukiság a köbön.

A A gyerekek inspirálnak – LOLkashop, cukiság a köbön bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

A lelkemig lát – izgalmas beszélgetés Mónikával

Vannak olyan emberek, mint Én, akik szívesen segítenek másnak, jó hallgatók. Igaz nyitott személyiségnek szoktak tartani, de vannak falaim, óriásiak és vastagok, amin belül már az a részem van, amit nem szeretek megosztani lépten nyomon. Szóval miért izgultam? Egyszerű…pl.: imádom a fekete ruhákat – elegánsnak, magabiztosnak érzem benne magam – (Érted? Ez egy biztonsági játszma is)

Hétfő reggel van, és ahogy belépek az irodájába Mónikának, hát imádtam. Nagy szép kék fotelek, sarokban szépen felöltöztetett bábu, fényes bronzos szekrény. Behuppantam a fotelbe – mondtam is – Mónika, mintha pszichológusnál lennék. Érzetem, hogy Én most kinyílok. Cikáztak mindenfele a gondolataim.

Bele is vágtunk…Mire is jó a színtanácsadás?

Igazából a hétköznapokhoz ad segítséget, amely tanulható. Ha elmész egy ilyenre, akkor egy saját programot kapsz – színkártyákkal, stílus bemutatásokkal. Miért tanulható? Mert az alapot megkapod. Kérdés, hogy ezt tudod-e alkalmazni, tudsz-e vele élni. Egy biztos…akkor tudod jól használni a tanultakat, ha azt napi szinten gyakorlod a tanácsadás után. Aztán szépen, lassan rutinná válik.

„Nem csak hordok, hanem viselek is” jelmondata el is hangzott, egy magabiztos, tudatos hanglejtésben.

 És itt éreztem a pluszt a dologban. Mivel coach és kineziológus is, folyamatosan késztetést éreztem, hogy a belsőmmel kitárulkozzak. Na itt jött be, hogy észrevétlenül már személyiséget is fejlesztettünk. Pedig jelzem, a témákban ide-oda röpködtünk 😊

Ahogy mesélt Mónika, folyamatosan rajta is éreztem, hogy nagyon fontos számára is, hogy Te belsőddel és külsőddel ott legyél ebben az órában, az Én órámban.

Első Anya kikapcs tábor

Az „Én” gondolatnál tovább is léptem és kértem, hogy meséljen az első Anya kikapcs táborról, amit szervezett még a nyáron. Azon kaptam magam, hogy folyamatosan azon lovagolok, hogy tényleg kikapcsoltak-e a nők, leállt az agyuk, megvolt-e a „befeléfordulás”, de ahogy magyarázott, éreztem az energiát és hogy még mindig, mint szervező/rendező is teljesen a megélt élmény hatása alatt van.  Manapság nagyon divatos, hogy például találd meg az Énidőd…jár neked az Énidő …bevallom a hátamon feláll a szőr ettől a szótól…egyszerűen nem biztos, hogy megtudtam volna valaha is fogalmazni, hogy miért. De itt ebben a pillanatban rájöttem…hát elmehetsz, mozogni, vagy vásárolni egyedül, hogy csak a teidőd legyen…de hol a lélek? Töltődött eközben a lelked? NEM.

Mónika szavaival zárnám, ami viszont nála az első mondat volt a táborban, ami testi-lelki kikapcsolódást és feltöltődést adott résztvevőinek:

Hogy kipróbálnék-e egy tábort, ahol 3 napig nőkkel, önfejlesztő feladatokkal, csacsogással, borozgatással telne az idő?

Igen. Kíváncsi lennék! Magamra. Mit adnék bele? Mit vinnék haza? 2022-ben lehet megtudom.

Már lehet jelentkezni a programra itt:

http://www.komaromimonika.hu/tanfolyamok

https://fb.watch/8VwhxRdo9f/ kikapcs videó 2021. összefoglaló

Mónikát az alábbi platformokon követhetitek:

Komáromi Mónika Facebook oldala

Komáromi Mónika a Stílusos Személyiségfejlesztő honlapja

Komáromi Mónika Instragram oldal

Szerző: Orsi

A Annyit visz haza mindenki, amennyit ad bejegyzés először PMOm-én jelent meg.