Néhány hete mindig próbáltam nagy levegőt venni, hogy rendesen érezzem. Arra gondoltam, hogy biztos a meleg miatt van ez a kényszer, és ha tél lenne, akkor érezném azt a sok hideg levegőt. Aztán már olyan gyakran sóhajtoztam, hogy lassan „rájöttem”, hogy ez csak a stressztől lehet, valami biztosan nyomaszt, csak még nem jöttem rá, hogy mi. Végül négy átköhögött (vagy inkább fuldoklott) éjszaka után telefonáltam a háziorvosnak, hogy valamit ugyan írjon már fel nekem (persze szigorúan így a távolból), de nem írt fel semmit, hanem kaptam egy beutalót a sürgősségire!! Mi lehet ez Covid, tüdőgyulladás?
Ettől enyhén rám tört a pánik. Gyorsan hívtam a Lányok apukáját, hogy jöjjön, vigyázzon a gyerekekre. Ahogy megérkezett, szaladtam a beutalóért, aztán szaladtam tovább a kórházba. Persze egy kicsit hülyén éreztem magam, mert végül is nem is voltam olyan rosszul. De elvégre voltam covidos, meg ki tudja, lehet újra az vagyok, olyan sok ijesztő esettel találkozni, jobb biztosra menni.
Szoftveres lehet a probléma
A sürgősségin a recepción odaszóltak, hogy még nem érnek rá. Arrébb álltam, és pár perc múlva szintén odaszóltak, hogy üljek már le, mert amúgy is még másokat is felvesznek előttem. Oké. Azért állva kivártam a sorom. A recepciós hölgy enyhén letolt, amiért csak EU-s kártyám van, mert a „simatajkártya” nélkül fel sem vehetne…. egyébként évek óta azt használom, eddig nem szólt érte senki, de most fontos volt beszámolnom róla, hogy miért is nem csináltattam már új TB kártyát. Erre egy kicsit bekönnyeztem, mire az akkor visszatérő orvos megkérdezte, hogy mi baj van. Gyorsan kiböktem, elmagyarázta a kártyákat, majd kedvesen (??) hozzátette, hogy amúgy ne aggódjak, mert úgy sincs bajom. Már vagy az ötödik vagyok ma ilyen tünetekkel, és senkinek nincs is baja. Szoftveres (!!!!!) lehet a probléma.
Tüdőgyógyászat most nincs, helyette oltópont van
3-4 órát lehettem ott, kikérdeztek, volt covid gyors teszt. Egy orvos meghallgatott, csináltak EKG-t, meg egy nagy labor vizsgálatot. Nincs semmi gond. Lehet allergia, vagy a stressz… Azért a leletre ráírták, hogy menjek el tüdőgyógyászatra.
Megnyugodtam, hazamentem. Másnap hívtam a háziorvost, írt beutalót. Nagy nehezen sikerült időpontot szerezni egy röntgenre, több, mint 50-szer telefonáltam, mert hogy tüdőgyógyászat most nincs, helyette oltópont van.
Következő héten Lányokat barátnőmre hagyva mentem a röntgenre. Hamar sorra kerültem, kicsit izgultam, aztán egy órát vártam a leletre. Diagnózis: tüdőgyulladás.
T Ü D Ő G Y U L L A D Á S
Meg is ijedtem, meg örültem is, hogy megvan a baj. És nagyon mérges is lettem, hogy már az előző héten „szoftveres hibának” vélték a bajomat, és ha köhögős, mellkasi fájdalmas, nehézlégzéses problémákkal megyek a kórházba, akkor ott miért nem készül egy mellkasröntgen… Persze már ott jobban kiállhattam volna magamért. Mire meglett a diagnózis, már egy hete kezelhettek volna…
És értem én, hogy minden intézmény és minden egészségügyi dolgozó túlterhelt és alulfizetett. Őszintén sajnálom, utálom, hogy így van, és remélem, hogy helyre lehet hozni még ezt az elcseszett helyzetet. Gondolom drága elkészíteni egy röntgenfelvételt, és unalmas a sokadik hipochonderrel összefutni.
De! Szoftveres hibával poénkodni nem helyén való. Egyrészt elbagatellizálja a helyzetet, pedig igazából fogalma sem volt az állapotomról meg a panaszaimról. Ennyire vesznek komolyan? Miért? Mert nem ugattam éppen a köhögéstől, és saját lábon, kísérő nélkül sétáltam be?
Másrészt, alapból volt bennem egy kis feszengés azért, mert a sürgősségire mentem. Nem szakadt le a karom, nem folyt a vérem, talán egy kis bűntudatot éreztem, hogy most más elől rabolom az orvosok idejét meg energiáját. Na ezt szépen felerősítette bennem. Pedig teljesen helyén való volt, hogy oda küldtek.
És harmadrészt…. (tudom, tudom… akinek nem inge, ne vegye magára)… az elmeállapotomra célozgatott???
Poénkodás, feszültségoldás gyanánt, nem helyénvaló
Gondolom csak egy poénnak szánta, egy kis feszültség oldásnak, de szerintem egyáltalán nem sikerült jól. És ugye én voltam az ötödik aznap a „szoftveres hibámmal”, és onnan végül is én is úgy távoztam, hogy azt állapították meg, hogy nincs bajom. Az előző négy emberrel mi lehet?
Na de remélem a történtet olvasva más majd határozottabban lép az orvosok elé, ha panasza van. Tudom, hogy mindenfélét könnyű bebeszélni magunknak. Beképzelni a nehéz légzést, főleg járvány idején, vagy befulladni pszichés alapon. De amíg nincs kizárva a szervi baj, addig nem kellene az elménkre fogni. Fontos a betegség végére járni. Vigyázzunk magunkra <3
Szerző: Egyedülanya
