November 17-én, és az azt megelőző napokban belilulunk.

Sok történet és érzés betűt ölt ilyenkor – olvasás közben hallod a csipogó-bongó hangokat, érzed a tömény fertőtlenítő szagot, és bevillannak apró emlékképek. Sajnálom, hogy nem jutott eszembe nyolc éve naplót írni, vagy csak pár mondatot, érzést lejegyezni. Mert volt itt hullámvölgy és hullámhegy, voltak mérföldkövek és „PIC-es kifejezések”, amelyeket csak egy másik koranyuka ért igazán.

 

Most neked mesélek. Neked, aki még bent „teljes ködben” bolyongsz. Vagy neked, aki épp most kerültél be, és valaki azt magyarázza, mit jelent az a szó, hogy PIC, és közli veled, hogy innen jobb esetben pár hét múlva „szabadulsz” a babáddal – rosszabb esetben ez hónapokat is jelenthet. Mindig volt egy „vagy”. Egy idegen valóság.

 

Amíg én voltam az „ügyeletes anyuka”, babával a hasamban és szivárgó magzatvízzel, az volt a feladatom, hogy bírjam. Kaptam tüdőérlelőt – először egyet, aztán kettőt –, és eltelt 48 óra. Elkezdtem valami furcsa, testemen kívüli állapotba kerülni, de még bírtam. Jött a következő nap, aztán még egy, és még egy. Ezalatt a bázisom a vajúdó volt, a beszélgetőtársaim pedig a PIC-es dokik. Volt szó donortejről, kenguruzásról, gépekről, aláírandó papírokról… (és azt mondták, szerencsés vagyok).

 

Aztán egy este, kilenckor, „új anyuka” lettem – aki másnap reggel fél nyolckor belépett egy nagy, narancssárga ajtón, és megállt egy irdatlan hosszú folyosó végén. A másik végén az intenzív osztály, a sok kis inkubátorral. Számunkra ez volt a bölcsőde.

Második nap már kenguruztunk. Figyeltem, tanultam, próbáltam mindennek eleget tenni: fejni, észnél maradni, de leginkább a gyermekemmel lenni. (És azt mondták, szerencsés vagyok.)

Harmadik nap már nem akartam a hálóinges „új anyuka” lenni. Láttam az otthonosan mozgó, rendes ruhába öltözött anyukákat – a szemükben szomorúság, de néha rád mosolyognak.

 

Azt hiszem, az ötödik vagy hatodik naptól lettem „az anyuka”, aki pontosan tudta a napirendjét. Inkubátorban pelenkázta a babáját, egyik apró talpról a másikra rakta a kis vérnyomásmérőt, kenguruzott, amikor csak lehetett, ott volt a viziteken. Néha a fáradtságtól úgy érezte, mintha kívülről szemlélné a történteket, de ott volt – éjjel-nappal.(És azt mondták, szerencsés vagyok.)

 

Aztán megtörtént az áttolás a kiságyban – mintha először babakocsiztunk volna. Egy másik terembe, az óvodába mentünk (két kiságy egy kórteremben). Ott először álltam egy nagy szekrény előtt, tele apró ruhákkal. Választhattam egyet, és felöltöztethettem a babámat. Itt tanult meg szopizni, itt volt az első fürdetés. Nem az inkubátor mellett ültem már, nem az üveg két oldala választott el az orvostól, hanem mintha egy sima, megszokott vizsgálaton lettünk volna. (És azt mondták, szerencsés vagyok.)

 

Egyre közelebb kerültünk a nagy narancssárga ajtóhoz, ami kifelé vezetett. A családi szobában nézegettem a babámat, és eltűnődtem. Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amit annyira vártam – és mégis ezer kérdés kavargott a fejemben. Amikor bent vagy a kórházban, a külvilág megszűnik. Harmincnégy napig nem tudtam, mi történik „kint” – és nem is érdekelt. Kicsit úgy éreztem, a biztonságot hagyom ott a bizonytalanságért. Ott ráébredtem: a világon senki nem ismeri úgy a gyermekemet, mint én. Végig vele voltam.�Ismertem minden rezdülését, megtanultam mindent, amit egy kezdő anyuka megtanulhat – és elfogott a magabiztosság, a hála, és a tudat, hogy mennyire szerencsés vagyok.

A 2025.11.17. Koraszülöttek világnapja bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

A koraszülöttek világnapja lassan két hete volt, de még nem írtam róla.

Minden évben más élmény az előkészület és a kórházi „ünnepnap”. Nyilván ez abból is fakad, hogy a babámból lassan kisfiú cseperedett és most már ott állok és várom nap mint nap az iskola kapuban, az emlékek pedig távolodnak.

Azt kell mondanom, hogy örülök mert látom, hogy egyre több ember érdeklődik, ilyenkor előtérbe kerülnek a szülők az ápolók az orvosok és az, hogy mit tegyünk a babákért/babánkért. (arra mindig figyelj, hogy az információ hiteles forrásból legyen)

Idén a „felismerés” jött el. Hét év távlatából így tudom röviden leírni az idáig vezető utat:

Sokk, tanulás, ösztön, fejlődés, segítés.

Idén rengeteg kisbabás anyukával beszélgettem. Érdekes volt. Meglepődve kérdezték, hogy Én is koraszülő vagyok?….vagy volt aki láttam hogy a kisfiam „méregeti”….amúgy ismerem ezt az érzést is. Korábban jó volt nekem is látni nagyobb volt koraszülötteket és beszélgetni velük.

A FELISMERÉS pedig, hogy voltam önkéntes (jelentése: hozzáadott értékként jelenik meg a civil szervezet életében.) és jelenleg tag vagyok a Melletted a Helyem Egyesületnél, ezzel pedig aktív tetteim határozzák meg a jövőt.

A fejlődés és tanulás sosem áll meg!

https://www.mellettedahelyem.hu

https://lolkashop.hu/babaruha/koraszulott

A végén pedig szeretném örök hálám kifejezni Juditnak. (LOLkashop.hu) Évek óta készítünk együtt „kora kampányokat”, rengeteget támogatja munkánkat! Nem, ő nem koraszülő, de Anya. Következő évben pedig folyamatosan fogtok róla hallani. 🙂

A „Felismerés” bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Így indult a Ziaja kampány, ahol a célunk, hogy újszülött gyermek, illetve koraszülött osztályok működését támogassuk higiénia, illetve ápoló termékekkel. Ahhoz, hogy ezek a célok meg is valósuljanak, a szakmai háttér állt előszőr össze, aztán sok megbeszélés, telefon és egyeztetés életre is keltette a projektet és valóság lett.

Szakmai háttér bemutatása:

Ziaja Brand Managere Kata, aki a márka képviselője. Szeretek vele dolgozni, mert érvel és meghallgat. Látja az újat, keresi, figyel. https://www.facebook.com/ziajamagyarorszag

Dana Stúdió és Szülőklub vezetője, megálmodója Barbi. Elszánt, elhivatott, őrült nagy rálátása a szakmájára, összeszedett gondolatai, higgadtsága. azt üzeni Neked, hogy az irány teljesen jó. Ez mind ad egy visszaigazolást. https://www.facebook.com/DanaStudioSzuloklub

Magamat nem tudom, hogy mutassam be, ettől egy kicsit zavarba is jövök, és ilyenkor jön jól ez a szó ami „rám lett aggatva”, hogy Tündérkeresztanya. Azt hiszem ebben minden benne van, ami Én vagyok. https://www.facebook.com/pmomanyukak

Ziaja – Dana – PMOm kampány:

Gyermek, újszülött és koraszülött osztály támogatása állomásai, aminek sora folyamatosan bővül és külön-külön rövid beszámolók is készülnek!

• Heim Pál Gyermekkórház
• Siófoki Kórház Rendelőintézet, Csecsemő és Gyermekosztály
• Karolina Kórház Mosonmagyaróvár

A Ziaja-Dana-PMOm kampány bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

A tavaszi találkozón volt egy vendégünk, Szabó-Fedor Mariann – Health Coach. Erről az élményről készítettem egy összefoglalót, amit mindenki figyelmébe ajánlok.

„Szabó-Fedor Mariann vagyok, health coach, ex marketing vezető, feleség és egy csodálatos koraszülött kisfiú édesanyja.
15 nagyvállalati környezetben eltöltött év után a gyermekvállalás és azt övező körülmények hozták el a legnagyobb változást az életemben. Mindig is fontos volt az önfejlesztés, az egészségtudatosság, de ekkor tudatosult igazán, hogy nagyon más karrierutat szeretnék. Így lettem health coach. Az a küldetésem, hogy másokat, elsősorban más kisgyerekes anyukákat támogassak egy testileg-lelkileg egészségesebb mindennapok kialakításában.

A health coaching holisztikusan foglalkozik a táplálkozás, testmozgás, mentális egészség és életvitel témakörökkel, ezeket egymástól elválaszthatatlan egységként kezelve. A legfontosabb feladatom, hogy a megfelelő kérdésekkel felszínre hozzuk a leglényegesebb elakadásokat, hátráltató tényezőket és megtaláljuk a változáshoz vezető utat, kis lépésekre bontva, közösen meghatározott cél(ok) mentén.”

A beszélgetés során, részletesebben megismertük Mariann váltását. Koraszülött gyermeke révén, mélyebben belelátott az egészségügy útvesztőibe, a magányba amikor nem kapsz választ a kérdéseidre.

A koraszülés feldolgozásához kért segítséget pszichológustól, hiszen vallja, ha „Az anya jól van, a gyerek is jól van.”

Nagyon sok Anya és Apa küzd „belső harcokkal”, de nem mernek segítséget kérni, már a PIC-en sem. Nem élnek a pszichológusi támogatással, mert rettentő nagy félelem van bennük, hogy akár ezzel hazamenetelüket késleltetik. Én a kórházban kértem, igaz egy alkalom volt, de egy olyan testi-lelki „átkapcsolást” éreztem utána, amire szükségem volt. Jelen voltam a viziteken, a gyermekem gondozásánál, a kenguruzásoknál, de kellett egy 15 perc amikor Én beszélem ki magam, mert az ember a kórházi lét alatt teljesen bezár.

Nagyon sok elgondolkoztató kérdés merült fel a beszélgetésünk során:

A gondolatok – cselekvés szinten is érvényesülnek?

Önfeláldozás – Meddig? Hol van a határ?

ÖNSZERETET, ÖNGONDOSKODÁS!

Majd következett egy élményalapú VIZUALIZÁCIÓS gyakorlat. Hagytam, hogy Mariann hangja, a csukott szemem, ellazult testem átvegye az érzést, a nyugalmat. Egy gyönyörű vízesés után, találkoztam Önmagammal. Azzal az önmagammal, aki a szülés utáni reggelen állt az inkubátor mellett, és benyúlt és előszőr fogta meg a gyermekét. Mosolyogtam, mert akit láttam, ő is mosolygott. Mielőtt újra hallottam Mariann hangját, oda léptem magamhoz, és annyit mondtam, hogy nagyon ügyesek vagytok.  A gyakorlatból „visszatérve”, és a képernyőt nézve, láttam síró arcot, mosolygót. Volt arról számolt be, hogy megölelte magát. Volt, aki csak annyit jegyzett meg, hogy jól van. Én azt érzetem, hogy nyugodt vagyok, és elégedett és jó érzés fogott el a talpamtól a fejem búbjáig.

Végezetül, csak azt mondhatom, hogy a közös munka folytatódik!

Ölelés, Orsi

A Vizualizációs gyakorlat – Szabó-Fedor Mariann, health coach bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Az én olvasatomban egyfajta elköteleződés, „valahova tartozás”.

Szerintem, az életed során sok helyzetben és szituációban lehetsz önkéntes, pedig nem is gondolsz rá. Ilyen amikor a gyermeked óvodájában felajánlod a segítséged, vagy ha figyelmet fordítasz egy egyesületre, építesz egy közösséget, amit támogatsz. Az, hogy tudatosan is önkéntes legyél, kell valami belső késztetés, bizonyos „embertípus”, vagy érintettség, de akár fejlődni akarás.

Húszas éveim elején, már középkorú tanult hölgyek társaságában töltöttem az időmet heti egy alkalommal, akik a kisváros hátrányos helyzetű vagy fejlesztésre szoruló gyermekeit támogatták. Például, több mint 20 éve egy nagy csapat Down-szindrómával élő gyereksereget vittek színházba, ami addig senkinek eszébe sem jutott. Vagy a helyi kórház gyermekosztálya számára szerzetek be fontos műszereket. Tanultam tőlük, rengeteget tanultam! Nem csapódtam, nem „pártoltam máshova”, ott abban az időben, azon a helyen segítettem a munkájukat.

Tizenhárom éve felköltöztünk Pestre, és a sok tanulás után a munka fogaskerekében, még ismeretlenül a városban, arra gondoltam, hogy felkeresek egy árvaházat, egyeztetek az igazgatóval, megkérdezem milyen lehetőségek vannak támogatásra, segítségre. A naivitásomat hamar felváltotta a mély szomorúság, hogy mennyire zárt, elavult és koszos-büdös egy rendszer ez. Bevallom, itt tovább léptem, egyedül kevés voltam, egy óriási fa ajtóval szemben.

Az embertípus után pedig elérkeztem/elérkeztünk az érintettséghez – ez volt a váratlan koraszülés, ami végződhetett volna így, úgy aztán meg amúgy. Ezalatt a jó pár év alatt is több hasonló csoporttal találkoztam, a maga szintjén mindenki próbál segíteni, de a komplexitást sehol nem találtam kivéve egy egyesületnél, a Melletted a Helyem Egyesületnél. Itt volt jelen, hogy orvos és az érintett szülő, az ápolónő mind fejlődni szeretne és azt a tudást alkalmazni.

https://www.mellettedahelyem.hu

A több éve működő koraszülött egyesülethez a Melletted a Helyem Egyesülethez elköteleztem magam, talán első körben a „feldolgozás”, a „továbblépés” miatt volt fontos. Aztán jött a sok felfedezés, hogy miben voltam szerencsés, hogy kórház és kórház között óriási különbségek vannak, hogy az ellátás egy korababa számára a további életét mennyire meghatározza.

Jelenleg, az Önkéntes részt kicsit „átdolgoztuk” és újabb érintett szülők találtak meg minket, akik elfogadják az egyesület misszióját, ismerik az alapelveket. Online megbeszéléseket tartunk, tanulunk egymástól és megannyi feladat előtt állunk. 🙂

A #önkéntes bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Mint „volt koraszülött baba” anyukája, már 5. éve hívjuk fel a figyelmet a lila napra. Visszajárunk a kórházba ezen a napon jótékonysági sütivásárt csinálni, és támogatjuk a Melletted a Helyem Egyesületet munkájukban.

A Koraszülöttek világnapja november 17. bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Próbálok nagyon oda figyelni, hogy minden évben, még ha nincs panaszom, akkor is egyeztessek időpontot Doktorúrral és kérjem a vizsgálatot! Hidd el, én is hamar belefeldkezek a mindennapokba, de még év végig bele kell hogy férjen a magamra szánt idő!

 sajnos a családunkban is többszőr átéltük az árnyoldalát a betegségnek, épp ezért szeretnék egyben tisztelegni is előttük, a sok erő és kitartás miatt

A Pink október bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Sajnos Én személyesen nem tudtam részt venni, de a levelezésünk során is már érezhető volt az osztályvezető főorvos asszony nyitottsága, kedvessége. Azon pedig egy pillanatig sem csodálkoztam, hogy a „közös hangot” megtaláltuk, mivel a Dana Stúdió és Szülőklub vezetője, Varga-Szabó Barbara, az intézmény falai mögött bontogatta nővér szárnyait.

Barbi maga, így nyilatkozott: „Azt a sok jót, melyet az évek alatt kaptam, most a kampány által viszonozhattam. A gyermek- és újszülött osztály főnővére, Bakáné Varga Krisztina és az osztályvezető főorvos asszony, Dr. Márkus Anita fogadott bennünket. Nagyon örültek a termékeknek, és ami közben nézegették, egy kedves hangulatú beszélgetés kerekedett. Nagyon boldogok vagyunk a mosolygós arcok láttán főleg, hogy Siófokra is eljuthattunk.”

Amikor nézelődtem a neten a kórház után ledöbbentem, hogy mekkora intézmény, mennyi osztállyal és rendeléssel. Tudtad, hogy a járóbeteg ellátás mellett 8 fekvőbeteg osztály is van?  Az intézmény a Balaton déli partjának Balatonvilágostól Fonyódig terjedő szakaszán és Somogy megye hozzárendelt többi településén élőknek, valamint a szabadságukat itt töltő turisták és idényjellegű munkavállalók egészségügyi ellátását végzi. 

A csecsemő- és gyermekosztályon a betegellátás jelenleg 32 ágyon történik. Az újszülött részlegen 20 ágyas, melyből 16 rooming-in rendszerű. A rooming-in rendszer lényege, hogy a baba ágyát 24 órában, még a vizsgálat alatt is a mama ágya mellé teszik, így a babát nem szakítják el édesanyjától.

A Ziaja termékek használatáról a főorvos asszonytól és a dolgozóktól már kaptunk is visszajelzést:

„A kampány által kapott bőrvédő popsikrémmel, a csecsemő osztályon két nap alatt rendbe hoztunk egy csúnya pelenka dermatitist.”

A mondandóm végét pedig a kórház oldalán talált missziós nyilatkozattal zárnám! (Nem sok kórház oldalán olvastam ilyent!)

„Teremtsük meg az állandó lakosság, az itt üdülő vagy dolgozó emberek számára a magas szintű egészségügyi ellátás feltételeit, vagy ha ez akadályba ütközik, korszerű diagnosztikus vizsgálatok elvégzése után a beteget a legrövidebb időn belül küldjük megfelelő szakintézetbe.
 A megelőzést tekintsük a gyógyítással azonos, fontos orvosi feladatnak. A szervi megbetegedések gyógyítása mellett a kórházi légkör a betegek elégedettségét, az egész ember teljes megnyugvását eredményezze.
 Működésünk további javítása érdekében a betegeinktől, a lakosságtól kapott segítő szándékú észrevételeket nagy tisztelettel megköszönjük, és figyelembe vesszük.
 Az intézmény vezetése elkötelezettséget vállalt a betegek elégedettségét szolgáló minőségirányítási rendszer bevezetésére, működtetésére és folyamatos fejlesztésére.
 Minőségirányítási rendszerünk révén kívánjuk biztosítani a kórházi szolgáltatásokat igénybevevők biztonságos, magas szakmai színvonalú ellátását.
 Fejlesztési tervünk igazodik feladatainkhoz, beilleszkedik az egészségügyi ágazati fejlesztési elképzelésekbe.
 
„Nem akarunk nagyobbak lenni, mint szükséges, nem akarunk többet tenni, mint lehetséges!”
(Dr. Varga Ferenc)”

Forrás: siókorház.hu missziós nyilatkozat

A Ziaja-Dana Stúdió-PMOm második állomása, Siófoki Városi Kórház bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Nosztalgiázás közben rengeteg régi kép került a kezembe, amin szépen látni az idő múlását, de ez így drasztikus 😊 inkább azt írom, hogy a nőiesedést és a változást! (minden téren)😊

Kezdjük az elején, nyilván 15 éve eszembe sem jutott olyan, hogy elereszkedett bőr, vagy lógó mozgószemhéj. Nagyon szerettem a szemem hangsúlyozni, feketén és körbe satírozva. Ott abban a percben nőiesnek éreztem magam, de így visszanézve a képen…Nem, ez még messze nem a „csúcs”. A tekintetem, fiatal és bohó. Igen a hajam az első képen sötét, na ez csak egy fél évig tartott, amikor egy prof. azt mondta, hogy szőkék nem lehetnek mérnökök… bepipultam rá, és vizsgán így jelentem meg, de nagyon hamar „vissza szőkültem”. Maradjunk abban, hogy mindenkinek meg van a maga árnyalata! 😊

Az esküvői fotózásunkat nagyon éltem!

Két különböző stílusú ruhám volt, és hátam mögött már még több megélt nehéz és csodás pillanat. Ebben az időszakban nagyon szerettem a barnítót, a szemem vonalát felül erősen kiemeltem. A vonalaim talán még itt sem változtak különösebben, de valljuk be hogy 30 év alatt voltam.

Elérkeztünk a jelenhez!

Készülődés nálam, beleértve a frizura és sminket, körülbelül fél óra, ha közben kávét iszok akkor is talán 40 perc. Szóval nem állok a tükör előtt naphosszat és nem nézegetem a ráncaim, vagy a plusz kilóim, épp ezért jártam úgy, hogy az utóbbi időkben készült képeknél meglepődtem. Nem viccelek! Mintha a fejemben élő 45 kg sima bőrű lányt/nőt „elnyelte” volna az idő és súly…Barátnőmnek döbbenten meséltem már többszőr ezt a fura érzést…aztán egy gyönyörű kis tónál Niki kamerájába néztünk és megörökítettük a mostani valónkat. Szeretem a végeredményt…igen a bőröm megereszkedett, jó pár kiló feljött, írjuk le: tokám is van…de vagyok és egybe vagyok, és azt hiszem talán a legnőiesebb is.

Ma már óvatosan bánok a szemfestéssel, sőt inkább világosabb színeket használok. A tekintetemet így megnyitom, az apró ráncaim pedig viselem 😊 Az arccsont kiemelése szerintem a legjobb volt, amit sminkesek kitalálhattak, én nagyon imádom. Van, hogy feldobok egy pink rúzst, ettől olyan kis üde és vidám lesz az egész arcom. 

Hogy mi volt a történet az Én sminkem mögött?

Itt a felismerés.

Elfogadás? Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindenből próbáljuk kihozni a legtöbbet a magammódján.

Üzenetem: Menjetek el egy fotózásra! Tervezd meg hogy szeretnél kinézni, mit szeretnél látni, és lásd!

Ölellek Orsi!

Esküvői fotókat készítette: Kertész Kornél

Évfordulós fotókat készítette: Beluscsák – Áfra Niki

A Smink és ami mögötte van – Fotózásunk bejegyzés először PMOm-én jelent meg.

Mónival először, menyasszonyi ruha kiválasztásánál találkoztam. Együtt jöttek az akkor még vőlegényével, és látszott közöttük valami érdekes harmónia. Mindig sok kérdést teszünk fel, na nem csak a kíváncsiság hajt minket:), hanem hogy kicsit tájékozódjunk, lássunk valami képet a menyasszony személyiségéről. Például, ha valami műtéti heg, vagy baleset nyoma van, azt is sokszor megemlítik, így volt Móninál is, és egyre mélyebben belementünk a „történetébe”.

Egy nagyon komoly autóbaleseted volt, amikor is megváltozott sok minden. Volt egy „előtte életed” és egy „utána életed”. 

Kezdjük az elején. Valami ilyen maradt meg a korábbi beszélgetésünkből, hogy felébredtél a kórházban és nem emlékeztél semmire és senkire. Hogy képzeljük ezt az időszakot? Meséltek a hozzátartozók, vagy képeket néztél? Milyen szervi problémáid lettek?

„Szóval a balesetem 2017 augusztus végén volt a Bécsi úton, ütköztem egy teherautóval és utána nekimentem egy oszlopnak is…Szóval a 2. csigolyám eltörött, nyakmerevítőm volt sokáig és az egyik bordám megrepedt…Először a honvéd kórházban voltam kb. 1 hónapot az intenzív osztályon és utána az OORI-ban, az országos rehabilitációs intézetben, ez van Budakeszi határán 2018 március elejéig.

Az egyensúlyomat vesztettem el teljesen, szóval biciklizni és síelni pl.: már nem tudok, de nem tudom, hogy ha folyamatosan próbálkoznék, akkor nem menne-e. Mesterséges kómában voltam kb. 2 hétig, ez még a Honvéd kórházban volt. Meg nem tudtam beszélni, szóval nagyon csúnyán írtam egy füzetbe, ez volt az egyetlen kommunikációs ” felület”, én meg értettem mindenkit.

A nem emlékeztem senkire úgy nézett ki, hogy azokra a személyekre, akiket x éve ismerek, igen, teljes mértékben felismertem. Paszkál volt az egyik olyan személy, akit örültem, hogy láttam, de igazából nem tudtam pontosan, hogy ki is ő. Mivel minden nap látogatott, így gondoltam, hogy fontos lehet, és nem is kérdeztem konkrétan tőle semmit.  Azt még tudni kell, hogy mi a balesetem előtt kb. 10 hónappal voltunk együtt, szóval nem tekinthető szerintem régi ismeretségnek. Családtagokat, barátnőket természetesen igen, felismertem rögtön.”

Mesélj kérlek a hosszas rehabilitációról, ennek a lelki hatásáról. Hogy éled meg nőként? Lettek fontossági sorrendek? Van egy kiállításod is, mert festesz. Ez a baleset után lett egy kikapcsolódási forma, vagy már előtte is foglalkoztál ezzel.

„Amúgy tolószékben voltam konkrétan szeptember közepétől, december végéig talán, utána rollátort használtam egy ideig és szerencsére utána rögtön mehettem és bot nélkül, szóval botom nem volt :).

 A balesetem előtti kb. 2 évre nem emlékszem, amúgy meg nagyjából mindenre. Aminek örültem, hogy a nyelveket pl. nem felejtettem el egyáltalán vagyis angolul beszélek talán elég jól, franciából meg középfokúm van, elég sok mindent értek, de hát bőven nem tudok folyékonyan beszélni..” „A rehabilitációm az OORI-ban kezdődött, 2017 szeptember közepétől voltam ott. A -1-őn kezdtem itt voltam kb. 5 hétig és már nagyon vártam, hogy felkerüljek a 2.emeletre, ahol már tényleg voltak foglalkozások és a rehabilitáció zajlott. Amíg a -1-őn voltam nagyon sokat aludtam..ez az agysérültek osztálya, nekem bal oldali ataxiám van. Akkoriban az alvás segített nekem nagyon sokat.”

„Aztán 2018 március elején engedtek ki, akkor már valamennyire tudtam beszélni, meg járni is szerencsére . De onnan saját rehabilitáció zajlott. Jártam logopédushoz, korábban foniáternél is voltam, sokkal később pszichológust kerestem fel. Jártam sokat 3D vertical-ra, ott szerintem mozgásilag nagyon sokat fejlődtem. De ezt már korábban is elkezdtem, még az OORI-s időszakban, amikor tolószékben voltam. Ezt egy ottani kosaras lány mondta, mert neki a kosaras testvére is ott volt az OORI-ban és Paszkálnak ezt említette.”

 „A balesetem után kezdtem el újra festeni a szabadidőmben. Így elég sok képet sikerült festenem és sikerült kiállítást szerveznem a Café Vianba (Liszt Ferenc tér). Aztán bejött a COVID és így kicsit később tudtuk ezeket a képeket átvinni a Hercegprímás utcai Café Vianba (ez azóta bezárt a COVID miatt). Aztán később néhány képemet kiállíthattuk a Crafty bárban( Tompa utca). Utána a Várkert bazárban volt egy kiállítás, ami Faragó Géza plakátjait mutatta be (Törley pezsgő, Tungsram, Corvin áruház stb. ) és akkor jött az ötlet, hogy kiválasszak a plakátokból néhányat és fessem meg azokat reklámszövegek nélkül. Aztán ezeknek is helyet kerestem, 8 db-ot festettem meg és sikerült elérnem, hogy a Váci Greens egyik falszakaszán ki legyenek állítva. Így voltak április közepéig 2023 februárjától, aztán átvittük ezeket a Fahéj Caféba (Semmelweis utca) Deák térhez közel. Ott is sokáig voltak, aztán a korábban kiállított képeimből 8 db-ra cseréltük a Fahéj Caféban, még nem tudom, hogy meddig lesznek ott, mert a nyár az elég kaotikus ilyen szempontból, hivatalosan 1 hónapig lehetnek kiállítva ilyen helyeken a képek. A Crafty bárban lesznek kirakva a Faragó Géza plakátjai inspirálta festményeim július 9-től. A munkám pedig igazából ugyanaz maradt, mert marketing incentive coordinator vagyok most is, Közben kellett csinálnom olyan feladatot is, amit nem igazán szerettem, de már túl vagyok rajta szerencsére, és örülök annak és hálás is vagyok a Fordnak, hogy ők is kivárták, hogy teljesen el tudjam látni a feladatokat, amiket 1 coordinátornak kell. Annyi, hogy egykor Írországért voltam felelős, most pedig Ibérián vagyok, szóval most csoportban dolgozok.” „Még a történethez az is hozzátartozik, hogy futni szeretek és az orvosok korábban nem tudták megmondani, hogy egyáltalán fogok-e tudni valaha is futni. Szerencsére igen, ehhez is idő kellett, de tavaly már versenyeken is voltam és annyi változás történt, hogy most 6:30 mp körül futok egy kilométert régen azért 5:50 mp vagy max. 6 perc volt egy km. Szóval lassultam, de részemről ez a legkevesebb, meg hosszú távokat már annyira nem tudok futni. Eddig félmaratont futottam kétszer, már örülök, ha 7 km – et lefutok.”

A felépülés közben pedig eljutottunk a lánykéréshez, esküvőhöz. Erről mesélsz egy kicsit? A sminkelés közben, sokat ötleteltünk, hogy a két szemed egyforma legyen. Igaz, senkinek nem szimmetrikus az arca, de a baleset miatt, téged nagyon zavar a különbség. Ketten együtt, megoldottuk 🙂

„Lánykérésre 2022 december 24-én került sor a Gellért hegyen, mert anno mi Paszkállal először a Gellért-hegyen randiztunk, innen jött neki az ötlet. Mi 2016 novembere óta vagyunk együtt és már 2017 márciusától össze is költöztünk. 2023 februárjában kezdtünk el keresgélni és szervezni mindent, így találtam a facebookon is Rátok :). Utána pedig kicsi keresgélés után sikerült mindent megtalálni :).

„Szóval amit megtanultam, hogy sok mindenen csak az idő tud segíteni, azon is, hogy így lelkileg feldolgozzam a balesetemet. Voltam már sminkesnél is a Mac-ben, mert hiú vagyok és nagyon zavar, hogy a bal szemem kicsit kisebb lett, ezt ugye tapasztaltad is.  Meg szerintem már sokkal türelmesebb vagyok!”

A Smink és ami/aki mögötte van bejegyzés először PMOm-én jelent meg.